Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. november 4., péntek

Potpuri, helovin

Írta: Ábrahám Erika

Állok apám sírjánál, kibontom a temetői gyertyát, és felcsuklik belőlem az illetlen nevetés,  a fólia alól tolakodó gyümölcsillat csap fel,  legalább fenyő lenne, vagy mirha, kinek jut eszébe halotti mécsesbe a gyümölcstea-illat, fene nézte az apróbetűt, ha ugyan feltüntették. Nyihogok a sírkertben groteszkre mindig készen: vajon kinek fog ez gyertya még vagy négy órán át illatozni?

Ki tudja miért, apám virrasztása jut eszembe, amikor hárman,  itt hagyottak, a földi maradványok ügyét szerveztük, ez van, a testet ide, a hamvakat oda kell szállítani, akkor is,  ha az a test nemrég még apa volt. Választható opció a postai szolgáltatás, hamvak utánvét. Minden kín és gyász alatt tele szájjal röhögtünk, hogy a hamvakat akkor most majd apám saját nevére címezik...

Mindszent előtt, családi asztal, ülünk élők az élők között a vacsora maradékánál, késő este van. Három halk koppanás az ajtón, összenézünk, jól hallottuk, valahogy furcsa az egész, a kapu nyitva ugyan, de a kutyák nem jeleztek. Kinézek, szellemmaszkos arc hajol be az ajtórésen bátortalanul. Nem is tudom ki van nagyobb zavarban, egyikünk sem tudja mit kell csinálni késő este egy kis baranyai faluban, a Máltetőn, Helloweenkor... Bent találgatunk, anyázni kellett volna, vagy gumicukrot adni.

Utazunk haza temetőt, családot megjártan, zsúfolt intercity, kora hajnali kényszerű szundítás, a későbbi vonatra már előző nap sem lehetett jegyet kapni. A végállomáson látom, mögöttem a lány nem ébredt fel a mozgolódásra, részvéttel simítom meg a karját; az arcán, a karján durva jódfoltok, horzsolt sebek, félrecsúszott blúza alól kilóg a gézkötés. Megköszöni az ébresztést, szedelőzködik. A jó cselekedet reggeli kis mámorából útitársam ragad ki, egész élethű ez a smink, bök a lány felé, elpirulok, röstellek visszanézni. 

Ballagok a metróhoz, szemem előtt a festett sebek, olyanok, gondolom,  mint a Halloween  a mi égövünkön, egészen olyan, mintha igazi lenne, de ha közelről megnézed, látod, hogy semmi mélysége nincs.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink