Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. november 28., hétfő

Kutyák a magas fűben - Puska Veronika novellája

Puska Veronika:

Kutyák a magas fűben


A két fekete kutya mindig délután, naplemente előtt gázolt bele a magas fűbe. Korcs volt mind a kettő: fekete bogárszemű, rövid, loncsos szőrű elevenségek, kiknek éles hangja inkább szólt az életvidámságnak, semmint annak, bárkiben is kárt akarnának tenni.
A falu két, otthontalan kedvence sosem maradt éhesen: jutott nekik maradékból, falatnyi adományokból, horpaszuk még a legfagyosabb téli napokon sem remegett az éhségtől, bordájuk kitelt, fehér vigyoruk testvériesen összevillant.
Így rontottak ki a kertek alatt burjánzó kaszálórétre, gazda nélkül, szabadon, a maguk uraként. Emberbe vetett bizalmuktól ugrálva kergették egymást.
Érett trágya szaga szegődött a nyomukba, méhek döngtek két tétlen ló feje fölött, akik már meg sem suhintották farkukat az ebek láttán. Minden délután felbukkantak. Lábukat sose emelték, hogy megjelöljék a karám falát. Sokkalta jobban lefoglalta őket a magas fű ringó erdeje, a vadvirágok ég felé nézése, a felhagyott kaszáló illatos, sűrű szaga.
Orrukat a levegőbe fúrták, és szelték az illatvadont. Hol friss vakondtúrás késztette őket megtorpanásra, hol egy érdekes fűcsomó, hol egy elhagyott sörösdoboz.



Nem tudni, melyikük torpant meg akkor először. A nejlonszatyor zörgése csábító nesznek számított, így mire az egyik elkezdte, csakhamar a másik is odament, hogy szimatoljon, zörögve kutasson, kíváncsiságának utat engedjen.
Mámorító szagok kötötték gúzsba őket, zsigerre ható, mély, lüktető igézet. Odatolták fekete orrtükrüket. Mélyebbre, bele a szatyor szívébe, néha emelve csak fel fejüket, hogy a tiszta levegő után újra elmerülhessenek a szatyor rejtekében.
Azt se tudni, melyikük ötlete volt elrabolni a szatyor bűnét, megosztani, széthordani. Egyik sem tudta, miféle tilalmat fognak állkapcsaik közé, mert nem ízleltek még ilyet, nem ismerték az emberek törvényét. Még akkor sem értették, amikor az első ballagó falusi a láttukon felsikoltott, térdre zuhant és félrefordulva öklendezett. A két kutya fogaik közt még mindig a szatyrot tartva bizonytalanul megállt.
Az öreg ágat ragadott. Az ebekben remény lobbant. Hányszor szelte át a levegőt egy gally, hogy utána fussanak és lelkesen visszahozhassák! Ez az ág is szelte, ám feléjük egyenest, döbbent fájdalmat hagyva maga után. Sosem akarta még őket senki sem bántani. De a husáng csapott egyszer, csapott kétszer, derékba törte büszke füvek égre nyúló terveit, felsértette a kaszáló gyepét.
Dobod el, köpöd ki!
Jajongó, undorral teli, csukló kiáltás, és az értetlen kutyák megváltak játékuktól. Kilátástalan riadalommal futottak, mert űzték őket. Abban a pillanatban megszűntek többé a falu kedvencének lenni.

Puska Veronika abban az évben született, amikor Magyarországon bevezették az első 1000 forintos címletet egyik oldalán Bartók Bélával, a másikon Anya gyermekével.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink