Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. október 10., hétfő

Tamás Dorottya verse

Tamás Dorottya Ophelia Budapesten járt

Telihold.
Ophelia sétál a galambürülékes-pisifoltos pesti utcákon.
Kérdések helyett csak Kitépett hajszálak mögötte Fehér ruhája szimbiózisban a holdfénnyel. Felcsipegetett kérdőjelek Ophelia keres a madarak földjén Talán Hamletet? Talán az elhasznált álmait lepelbe csavarva a csillagok között?
Lóg a levegőben az idő medálja leláncolva Manipulálva vele emberek hadát.
Ophelia félholt fehér – ölelkezik a holdfénnyel Az éjszakai buszra vár.
Hamlet sehol.
Éjfél. Se tündérek, se busz, se Hamlet.
Ophelia hajában a virágkoszorú is elhervadt, mint A nem locsolt orchidea.
Álommal teli szemek róják az utakat
Minden pillantás mögött mágia lobog.
A buszra várva minden részeg ember azt kérdezi: „Ez lenne Ophelia?”
„Ez lenne a halál angyala?”
Igen. Ez.
Ő. Ophelia liliomillatú álomba vonja a várost. Megtalálta fehér leplét, betakarja vele a macskaköveket.


Szunnyad a város.
A csillagok ásítása alatt lézeng Ophelia. Keresi Hamletet, a holdfény sír szemében.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink