Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. október 7., péntek

Leél

Írta: Ábrahám Erika

Felszállnak. Apuka gondoskodó, komoly, minden mozdulata gyakorlott, gyengéd. Leül, ölbe veszi a két év körüli kislányt, aztán, hogy nem férnek, sok a csomag, két térde közé vonja, s fél kézzel tartja a kicsit, míg rendezkedik. Rajtuk felejtem a szemem.


            Az apa fiatal, értelmes arcú, mosolytalan. Ruhája ápolt, makulátlan, erős, talán túl erős asszonyt gondolok mögé, arcán csüggedtség, fáradtság, ne bolygassuk. A gyerek aprócska, szótlan, a hideg elől gondosan vízhatlanba bugyolálva, overál, kapucni, csak szöszke haja, vékony arcocskája látszik ki. Áll apja lábához simulva a testmelegben, kesztyűs kezében gyorséttermi papírkorona. Szomorú program, gondolom nyersen, de mégiscsak program, mégiscsak együtt, mégiscsak királylány. El is mosolyodnék, de valahogy nem kerek az egész, arcukon egyforma árnyék, betegség, válás, ki tudja. Le kéne szállnom, s csak nézem őket.
Ekkor a férfi tovább helyezkedve, messzire mennek, óvatosan kiveszi a kislány kezéből a koronát. De kedves, gondolom, és felébred bennem a rokonszenv. Vajon mit talál ki, hogy a szöszke kicsi kincse sértetlen maradjon?
Aztán csak szemem villan a kislány arcára, apja kezére, nézem, ahogy férfi a silány, de mégiscsak a kerek világot jelentő koronát szétbontja, akkurátusan félbehajtja, és leélezi.
Hátizsákba csúsztatja, hogy ne gyűrődjön.
Nem tudom, mi üt szíven inkább, az óvó mozdulatok meg a szentségtörő praktikum kontrasztja, vagy a kislány közönyös arca, ahogy az egész gyalázatos trónfosztást vihartalan arccal végignézi.
Leszállok, baktatok rosszkedvűen a hidegben, és üvölt, toporzékol bennem a gyerek: hol a koronám?! Aztán a felnőtt kérdezi okosan, értetlenül: hogyan lesz a gondosan összehajtogatott kartonból megint varázslat?!
Megyek, lassan elhallgatok belül, hideg van, és ennek a gyereknek mégiscsak jut kapucni, jut hamburger, jut leélezés…

S ez a szomorú kicsi polgár vajon akar-e, tud-e majd valaha valami birodalom királynője lenni…?
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink