Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. október 23., vasárnap

Hemingway hat pontban

Kocsis Marcell írása

Ha valakire, akkor Ernest Miller Hemingwayre többszörösen igaz, hogy valóban sokat élt, és ebben az esetben nem évei számára gondolok. Élete olyan volt, mint egy hosszan lefőzött, de sűrű presszókávé, és egy töményre kevert mojito valószínűtlen keveréke. Maga Hemingway egyszerre macsó és érzelmes, egyszerre kalandor és írógéphuszár. Lássuk az alábbiakban, miért érdemes Az öreg halász és a tenger című regényén túl is megismerkedni vele!
Image result for ernest hemingway
  1. „Mindössze három igazi sport létezik: a bikaviadal, az autóversenyzés és a hegymászás
…a többi csupán játék.” – jelentette ki summásan a mindig sarkas Hemingway, aki egyben megszállottja volt a férfias erőpróbáknak. Az I. világháború után talajvesztetten kóborló „elveszett nemzedék” Európában élő tagjaként hamar ellátogatott Spanyolországba is, a legendás San Fermin tiszteletére rendezett pamplonai Fiestára, ahol élethosszig tartó szerelmet kötött a bikaviadallal, sőt ki is próbálta azt.
Napjainkban az állatvédelmi kampányok már-már a betiltását is elérték ennek a véres aktusnak, a 20. század első felében azonban még ikonként tisztelték a legügyesebb torrero-kat. Hemingway is aficionado volt, vagyis spanyolos megszállottsággal értette és szerette a bikaviadalt, természetesen a hozzá tartozó mértéktelen borfogyasztással egybekötött Fiestával együtt.
Regényeiben visszatérő motívum mind a forró Spanyolország, mind a bikaviadal: Fiesta, a Nap is felkel (The Sun Also Rises) című írása pontosan a fentebb említett pamplonai ünnepségeken játszódik. A történet tényleg elfér egy dióhéjban: Európában lézengő amerikai és angol újságírók utaznak a Fiestára kiheverni és szó szerint elinni háborúban szerzett rejtélyes sebeiket. Érdemes megismerkedni a latin életszeretet és az emberi megkeseredettség kontrasztjával. Korai, szűkszavú és nagyon élő regény.
Gondoljunk bármit a bikaviadalról, tagadhatatlanul lebilincselő és ősi hagyomány, valódi tragédia, amely összefogja az élet és halál misztériumát. Nem véletlenül lett állandó szimbólum Hemingway regényeiben, és nem véletlenül került az első pontba sem. A bikaviadal iránt érdeklődőknek ajánlom még a szerző tollából a Halál délután illetve a Veszélyes nyár című könyveket, amik gyakorlatilag (szépirodalmi igényességgel megírt) bikavívási szak- és riportkönyvnek tekinthetők.
Image result for ernest hemingway drink
  1. A „Mindig józanul tedd azt, amit részegen ígértél! Ebből majd megtanulod, hogy ne jártasd a szádat!”
Nem kívánom erősíteni a szerzővel kapcsolatos sztereotípiákat, azonban egyes tények tagadhatatlanok. Hemingway írónemzedéke többségében alkoholistákból állt: bármelyik érett műve alkalmas rá, hogy ivós játékot játszunk segítségével. Bár attól tartok, ha az Olvasó megpróbál lépést tartani italozás terén egyes szereplőivel, akkor jó pár Hemingway íráson csak nehezen jut át…
Miért emelem ki az alkoholt, mint ajánlást Hemingway könyveihez? Regényeinek és novelláinak lapjain át érződik annak minden pusztító, embert alázó, ugyanakkor inspiráló, mámort keltő hatása. A kettőség mindig gyönyörködtet, jóval mélyebb és értékesebb az egyértelmű helyzeteknél, a szesz pedig végképp nem egyszerű probléma. Az alkohol gyakran tompítja (vagy éppen feltüzeli) Hemingway alakjainak érzéseit, függönyt képez személyiségükben, így az olvasóra még nehezebb feladat jut, hogy mélyebb folyamatokat is megértsen; az ital gyakorlatilag egy az írói eszközök sorában. Melyik műveiben használja fel ily módon az alkoholt? Az összesben is!
Mit ajánlok fogyasztásra Hemingway mellé? Gyakorlatilag bármit, ami szeszesital, de külön kiemelném a valódi abszintot, a testes vörösborokat, a konyakot, és a jéghideg mojitot, az író kedvenc italát! Hemingway bátran ír a szeszről, mi is bátran igyunk, vagy ne igyunk!
  1. Egy amerikai Kubában, egy kubai Floridában
Bokányi Péter irodalomtörténész mondta egy előadásának bevezetőjében, hogy Hemingway-t akár angol nyelven alkotó kubai írónak is tarthatjuk. De még mennyire igaz ez! A világjáró Hemingway hosszú éveket élt Kubában, sőt, öreg napjait sem messze, hanem a floridai Key Westen töltötte. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az író a második világháború idején saját hadi célokra átalakított jachtján járta a karibi vizeket és német tengeralattjárókra vadászott, hiába, nem csak a szavak embere volt. Ma már van erre egy angol nyelvű kifejezésünk is: thug life!
A spanyol világ már Európában magával ragadta Hemingwayt, a kubai, latin és amerikai szubkultúra pedig az az áramlat volt, amivel végképp fel tudott töltekezni remekművek írásához. A szigetek, az óceánok, a halászat pedig éppolyan elengedhetetlen témáivá váltak, mint a háborúk vagy a bikaviadalok. Talán az ő munkássága az iskolapélda szerző és mű szétválaszthatatlanságára.
Kubában és Floridában játszódik az 1937-es Gazdagok és szegények című regénye, ami első pillantásra szappanoperának is tűnhetne, azonban megdicsőülő csúnya lányok helyett elkárhozó szesz- és embercsempészekről szól egy nagyon egyedi és néhol következetlen narráción keresztül. Szintén a karibi érzés gyümölcse a Szigetek az áramlatban, ami már jóval az író halála után került publikálásra. Főhőse Thomas Hudson sokat látott festő, akinek szemén át megismerjük a karibi vizek csodálatosságát, majd német tengeralattjárók üldözésébe kezd hajójával… Csak nem ismerős a történet? Mindkettő inspiráló és fülledt nyári olvasmány!
Image result for ernest hemingway
  1.  „A háború nem ismeri az emberi ént! Énünknek el kell vesznie a harcban.”
A háborús veterán írók sora elég hosszú, de olyan bakancslistát, amivel Hemingway rendelkezett nem sokat találunk: olvasni is szédítő. Öreg korára teste szúrt, lőtt, égett, tört sebek térképévé vált. Az 1899-ben született író már 1918-ban az olasz fronton harcol a Vöröskereszt Mentőszolgálatának (Red Cross Ambulance Corps) kötelékében, súlyosan meg is sebesül egy mentőakció közben. Ezeket az élményeit a híres Búcsú a fegyverektől nevet viselő könyvében írta meg, de lélekben többször is visszatért az olasz frontra.
Azt gondolnánk egyetlen háború már önmagában jóval több az életben, mint amennyi ideális, ennek ellenére 1937-ben már az ostromlott Madridból küldi haza tudósításait, dacolva a folyamatos életveszéllyel. A spanyol polgárháborút örökíti meg a szentimentális és halhatatlan Akiért a harang szól című regénye, amelynek vége a fel nem oldott feszültség trükkjével hetekre borzongásra készteti az olvasót.
A második világháború idején – amikor épp nem náci tengeralattjárókra vadászik – szabadcsapatot szervez és elsőként éri el a német megszállás alatt lévő Párizst, ahol rögtön ellenőrzése alá vonja a szeszkészleteket. Ezek az emlékek fontos szerepet kapnak A folyón át a fák közé című búcsúregényében is.
Nyugdíjas éveiben sem nélkülözi a folyamatos veszélyeket. Már a harmincas években beleszeret az afrikai vadászatokba, ezekből az élményekből táplálkozik az Afrikai vadásznapló is, de igazán ideje erre a passzióra csak az ötvenes években lesz. Sorsszerűen, az afrikai szavannákon szenved repülőgép balesetet 1954-ben, majd a segítségére érkező másik repülőgép is tragikomikus módon a földnek csapódik, az idősödő író súlyosan megég.
Amikor Hemingway nem háborúzik vagy ír, akkor szívesen hódol a horgászat, vadászat, hegymászás és a boksz örömeinek. Élete vége felé azonban szervezete már nem hálálja meg a sok veszélyes hobbit, egészsége megromlik. Mindenesetre megtett élete során mindent, hogy lerombolja a puhány írókkal és művészekkel kapcsolatos sztereotípiákat; ha az előző pontban thug life-oztam, itt a badass kifejezést használnám.
  1.  „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (…) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
Remélem nem csak nekem ellenszenvesek a kötelező olvasmányok. Így voltam annak idején az Öreg halász és a tenger kisregénnyel is: talán a legtöbben ezen keresztül ismerik a szerzőt. Számomra ennek az amúgy kiváló műnek az író életében betöltött szerepe vált megkapóvá. Hemingway már 1950-ben ír egy létösszegző regényt: ez az a bizonyos A folyón át a fák közé, amely az amerikai polgárháború egy hősének, Kőfal Jacksonnak utolsó szavait idézi. A történet főszereplője egy szívproblémákkal küzdő öregedő ezredes, aki felkeresi fiatal barátnőjét Velencében.
Útja során átéli két háború és minden sebesülés terhét, végül pedig Richard Cantwell ezredes feladja a harcot. Vele ér véget az a férfikarakter, aki a Búcsú a fegyverektől kezdve kísérte más-más néven de lényében változatlanul Hemingwayt, sőt ez a mindig visszatérő karakter az író halvány alteregója lehet.
Itt a vég. Vagy mégsem? Két éve rá születik meg a nagy mű, amely már az ember halhatatlanságának és legyőzhetetlen lelkének állít örök emléket a megadással szemben: az öreg halász, Santiago története.
Image result for ernest hemingway cats

+ 1. „A macska a legjobb anarchista.”
Igen, Hemingway odavolt a macskákért. Mit is lehet ehhez hozzáfűzni? Lezárásnak is tökéletes. Remélem ez a pár pont meggyőzte a kedves Olvasót: Hemingway a mai napig menő, Hemingwayt jó olvasni! Ezzel a képpel búcsúzunk.

Forrás: http://f21.hu/
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink