Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. október 8., szombat

Arisztotelész sír – A nyomorultak musical

Írta: Fenyő Dániel

Victor Hugo A nyomorultak (Les Miserables) című szövege egy több, mint 300 fejezetből álló sokrétű mű, amely a 19. század első felének időszakát öleli fel. Ez a monumentális regény a nagy időintervallum mellett rengeteg szereplőt -ezáltal több cselekményszálat- és nagy helyszíni változatosságot foglal magában, így rengetek problémát, ezzel pedig annál izgalmasabb megoldások lehetőségét kínálja fel a musical-változatnak.


Az ősbemutató 1985-ben volt Londonban, 1987-ben pedig Szegeden és a Broadway-en is színpadra vitték. A kritikusoknak nem nyerte el a tetszését, azonban a nagyközönség számára a mai napig az egyik legkedveltebb musical.

Szirtes Tamás rendezésében újra színpadra került A nyomorultak. A Madách Színház eddig is kiemelkedő technikai eszköztárával képes volt a 2012-ben megjelent film látványvilágát visszaadni. Kentaur hihetetlenül találékony és realista díszletezésének köszönhetően a színpadi tér kitágult, és a 18. századi Párizs egészét korhűen adja vissza szűk, eldugott utcáival, csatornarendszerével, valamint a lakások enteriőrjével együtt.

Az időbeli távolságok a szereplők öregedésével is hiteles módon jelenik meg Rományi Nóra jelmeztervezésével. Az idő múlásának megjelenése finoman van árnyalva. Jean Valjean fiatalosságát lassan megtöri a halványan őszülő haj, majd a ráncok egyre erőteljesebb megjelenése, végül egy élete nagy részét leélt, megfáradt öregemberként lép le a színpadról.

A Madách nyomorultjai vérprofi teljesítményt nyújtanak. A másik jelző a hidegvérű lenne, ami közel sem számít pozitívumnak. A tartalom messze elmarad a technika résztől. A cselekmény gyorsasága miatt nincs lehetőség az egyes karaktereket, illetve azok motivációinak megértésére. Az üres helyek miatt a történetet nem ismerőknek a darab zavaró, logikailag lazán összekapcsolódó jelentek egymásutánjából áll.

Az alapmű jelentősebb szálai mind megjelennek, azonban az újragondolás hiánya miatt semmit nem ad hozzá feldolgozásként a történet rétegződéséhez. Claude-Michel Schönberg által szerzett zenének, és a profi díszletezésnek köszönhetően a darab A nyomorultak világának nosztalgikus élményét adja, ennél többre azonban nem képes.


A szereplők ének-technikailag szinte kifogástalan teljesítménye mellett a színészi játék alulmarad, így a karakterek egy-egy szorosra fűzött, hús-vér jellem helyett egyszerű bábként, a cselekmény előre haladásának eszközekén szolgálnak csupán.

Marius (Borbély Richárd), a fiatal forradalmi értelmiség és Cosette (Tóth Angelika) -egyszerűen nem volt semmi érdemleges jellembeli adottsága- szerelmének sincs semmi mélysége, egy felszínes szappanopera plátói kapcsolataként működik. A szereplők nagy részét leegyszerűsített jellemekké alakították. Persze vannak kivételek.

Ilyen a Thénardier házaspár (Weil Róbert és Sáfár Mónika) is, amely szereplésükkel nagyban hozzájárultak a cselekmény humorosságához, későbbi jellembeli redukciójukkal pedig erős undort, visszásságot tudtak elérni.

Mellettük érdemes megemlíteni a gyermekszínészeket is. Gavroche halála volt talán az egész darab legtragikusabb jelenete. Remekül vezették fel, így az egyre növekvő feszültséget megszüntető puskalövés, és az utána maradt csend igen hatásos, meghökkentő volt.

Egyházi Géza által játszott Javert az egyik legdominánsabb szereplő. Hangja mellett színészi játékával is kitűnik. Ez részben köszönhető annak, is, hogy sok időt kapott a darabban, így ez az önmagával is szigorú, a transzcendens, erkölcsi igazságok helyett a hatósági jogszabályokat előtérbe helyező, emiatt önmarcangoló személyiség képes jobban kibontakozni.

A legerőteljesebb fellépése a püspököt, -az 1987-es feldolgozásban Jean Valjean-t- alakító Vikidár Gyuláé volt, akinek megjelenését hatalmas ováció fogadta, a prológusban azonban csak egy rövid ideig játszott.


Mindent összevetve tehát az előadás egy musicaldarab jól színpadra vitt, látványos világot teremtő változata, ahogyan az előtte lévő hasonló eszköztárral rendelkező feldolgozások is, ezáltal a Madách színház A nyomorultakja inkább nosztalgikus hangulatú felújításnak tekinthető, mintsem önálló, eklektikus jelenségnek.

Fotók: http://www.madachszinhaz.hu/
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink