Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. augusztus 2., kedd

VIII. Berzsenyi Dániel Irodalmi Tábor/ 1. nap


Írta: Fenyő Dániel

Idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a Berzsenyi Dániel Társaság niklai táborát.  Ezen alkalomból vezetett naplónkat olvashatjátok. 


6:00 óra

 Az utolsó holmik zsúfolása a bőröndbe: fürdőnadrág; toll; papír. Ma egyikre sem lesz igazán szükség. Csak ismerkedés. Nagyjából ugyanazok az arcok mint négy éve. Persze mindig vannak újak, egy-egy gyüttment, ahogy itt mondani szokás. Nem mintha én nevezhetnék így bárkit is. Közülünk nagyjából mindenki az. Budapest, Kaposvár, Erdély, Felvidék. Térképészetileg színes társaság.

 11:00 óra

Csak az ebédre gondolok. Azt mondták spagetti lesz, és elterveztem, hogy ezen a héten egy hónapra jóllakom. Az asztalt elhagyva eltelített az elégedettség, de a táborba visszaérve úgy éreztem mintha valami megfeküdte volna a gyomromat.

13:00 óra

 Eltűnt a nosztalgikus fátyol. Szálláshelyünk, a niklai iskola tavaly bezárt. Ami itt maradt, csak a krétákkal, színes ceruzákkal zsúfolt polcok nyoma, és a falon lógó alsós tízparancsolat.

Nem számít, mit tudok meg rólad, nem számít, mit teszel a jövőben. Az irántad érzett elkötelezettségem nem változik, és ez ellen semmit sem tehetsz.

Gábor mesélte, az egyik vezető, hogy egy fűtési hiba miatt az iskolát bezárták, a gyerekek átkerültek egy faluval arrébb, és a keserű beletörődést jelző csöndnél nem hagytak semmit maguk után.
Emberek jöttek, kipakoltak.

19:00 óra

Vacsora után mindenki tüzet akar gyújtani. Remegünk a rombolásért, legalábbis én. Minden évből az egyik legelemibb emlékem, ahogy gyűlik a fa hűvös halomba... Mindenki ismeri tovább: kis manírozás, tűz, szalonna, beszélgetés.

De ma nem sok kellett az esőhöz. A felhők sötétek, a fű nagy, inkább majd holnap. Addigra levágják. Persze vannak ajánlatok önkéntes kaszálásra, de csak egy kedves visszautasítás a válasz.

A lábnak maradni kell, különben holnap nem jöhetsz sehova.
Szóval marad a film. Matracokat cipelünk az aulába, az élelmesebbje foteleket hoz valahonnan, és másfél óra hallgatás.

22:00 óra


Mindent a helyére vissza, aztán beszélgetés az étkezőben. Kiderül, hogy a legabszurdabb dolgok meg is történnek, mint ősszel a fára barna cérnával visszavarrott levelek. A katonaság komoly intézmény. Úgy ám, elvtárs, de erről aztán többet ne...
Talán annyit, hogy azok a levelek még két hónap múlva is ott voltak a rügyek mellett.  Ide jó lenne egy olyan átvezetés, hogy itt is megvirradt, ahogy a tél után világosodik a tavasz, de a stílszerűséget tartsuk meg az irodalomnak.

Egyszerűen csak kiüresedtek a poharak.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink