Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. augusztus 24., szerda

Márai és az igazi

Írta: Fenyő Dániel

Szervusz drága, rég találkoztunk. Mi van veled?... Igen? Na, az szép. Te, képzeld olvastam egy könyvet... Nem, azt még mindig nem… Máraitól… Az igazit…

Egy szerelmi háromszögről szól. De ez olyan passzív, vagy inkább eszmei. Igen, ez talán jobb szó rá… Hogy miért? Képzeld, Van egy férfi… Tudom, mindig van. Na, ő elvesz egy nőt, hozzá hasonlót. Teljesen hétköznapinak tűnő házasélet, de a mélyén valami nincs rendben. Mert van egy másik nő, aki… Igen, mindig van egy másik nő. És igazából őt szereti -mármint a férfi legalábbis azt hiszi, és ettől az érzéstől a nem tud megszabadulni… Még mindig a férfi. Emiatt pedig tönkremegy a házasságuk… Ahogy lenni szokott… Te, képzeld, utána elveszi azt a másikat, de mellette sem boldogabb, és…
Jaj, ne haragudj. Neked mindjárt menned kell, igaz? Figyelj, akkor elmondom gyorsan:

Márai Sándor 1941-ben megjelent regénye két részből áll, melyek narrációja, illetve időbelisége is differenciált. Az első elbeszélő Ilonka, aki kettejük házasságának szétesését, annak folyamatát írja le, míg a másik fejezet Péter nézőpontjából jeleníti meg az előbbi elbeszélésből megismert időszakot, valamint a második házasságának történetét is.

Mindkét fejezet stílusára jellemző a vallomásosság és a közvetlenség. Alaphelyzetük egy kávézóban lévő bizalmas társalgás. Ennek megfelelően a két monológ tele van kiszólásokkal, illetve a másik fél válaszainak kitüntetett hiányával, vagy az E/1-es elbeszélésbe beépített kérdésekkel, melyek a visszakérdezés hatását keltik.

Erre azt feleled – látom az orrod hegyén, ha most hallgatsz is-, hogy nem volt szüksége fényképre… az én fényképem keresse ott… Nem igaz?... No látod. Ez a legkevesebb.

A beszédmód közvetlensége mellett a regény analitikus jellege is kitűnik. A cselekményen belül a retrospektív nézőpont miatt a szólamok kész hipotéziseket állítanak fel, melyek feltérképezik a jellemeket, illetve az egymáshoz való viszonyuk mélyén lévő folyamatokat, annak motivációit.

Az elbeszélések a cselekményt csak egy-egy szempontból közelítik meg, így az esemény teljessége a két szólam összeolvasása után alakul ki. A történetben nagyon erős a koherencia, több meglepő fordulat is van benne, melyek még jobban árnyalják az egyébként is életszerű karakterek jellemét.

A központban álló férfi, Péter, a Márai-féle polgáreszmény képviselője. A műfajtalan művész, akinek feladata a világ befogadása, és megértése, valamint a régi időkből eredő tudás megőrzése. Ez a figyelő, folytonosan elemző pozíció miatt a férfi mindentől elidegenül.

A világhoz két, ideiglenesen három kapcsolódási ponttal rendelkezik. Lázárral, a gyerekkori baráttal, illetve Judittal, az eszményi nővel való viszonya transzcendens alapokon nyugszik, azonban ezen kapcsolatok ellentétes pólusúak. Lázár az emberfeletti, az isteni világ képviselője.

Úgy mondotta, minden emberi életében van egy szemtanú, akivel az ifjúkorban találkozott, s a másik erősebb, s mindent azért csinálunk, hogy valamit, amit bennünk szégyenletes, elrejtsünk e kegyetlen bíró elől….nem hisz nekünk. Tud rólunk valamit, amit más nem tud.

Judit azonban az ember ősi, kollektív tudatának (tudattalanul) birtokosa, akiben az alapvető ontológiai kérdésekre vonatkozó válaszok vannak rejtetten. Ez az egyszerű cselédlány az Angliában töltött élete után jellemét tekintve széttartóvá, megosztottá vált. Eredeti, születési környezetét megtagadva próbál a jómódú polgárság körébe kerülni. Ez látszólag sikerül, azonban előző életmódjának kényes, kényszeredett elfelejtése miatt önmagában zavart okoz.

A harmadik kapcsolódási pont Péter és Ilonka gyermeke, aki miatt a férfi mélyülő magánya és céltalansága megszűnik, mivel teremtésének további életének biztosítására törekszik. Időszakos, mivel a gyermek halála után a világ formálásának akarata megszűnik, és visszatér a megfigyelő, elemző állapotba.

A karakterek jellembeli változásai Ilonkánál is megfigyelhetők. Péterhez hasonlóan, a polgárság köreiből jött. Ő jeleníti meg az adott társadalmi réteg mintapolgárnőjét, aki illedelmes, ismeri az etikettet, és teljesíti minden kötelességét, ami egy házasságban a feleségre hárul. Ez a kimért, fegyelmezett jellem azonban a viszonzatlan szerelemtől teljes mértékben megváltozik. Péter magához láncolása érdekében gyermeküket eszközként használja, akinek halála után a házasságban lévő kedves elhatárolódás következtében elidegenednek egymástól.
Nehéz válás volt, mondom, elvittem a zongorát is. 
A szerelmi háromszög története csak egy keret, amely magában rejti a két világháború közötti időszakot, és az első világháborúból származó körülményeket készen kapó generáció jellemzését. Egy olyan csoport, amelyik a közösségi problémák helyett saját egzisztenciális kérdéseit helyezi előtérbe mint hogy hol van az egyén világban elfoglalt helye, mi a feladata, illetve az, hogy van-e egyáltalán valaki, akiben képes megtalálni az ezekre adható válaszokat.
Létezik-e az igazi?

…nincsen igazi… Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk.


Tudom, szerintem is… Na, jól van, lassan nekem is mennem kell. Érdekel?... Ha gondolod odaadhatom. Rendben akkor ugorj fel érte oly három körül. Tényleg?… Hát persze el is felejtettem, jó hogy szóltál. Akkor legyen öt.


Márai Sándor: Az igazi, in: Az igazi, Judit… és az utóhang; Helikon; Szombathely; 2006.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink