Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. július 17., vasárnap

Szappanbuborékba tört szikék

Írta: Tóth Judit

Egészen a nyári szünetig halogattam a Grey’s Anatomy 12 évadának befejezését, hiszen már az évad első fele sem hozott túlságosan lázba. Most, két késő éjjelbe nyúló sorozatmaraton, és némi gondolkodás után itt a kritikám.


Először is, le kell szögeznem, hogy 2006 óta szerelmese vagyok (voltam) ennek a sorozatnak. Egyrészt, imádom a kórházsorozatokat, másrészt pedig ez egy nagyon okosan felépített történetet követhettem nyomon minden héten. Hiszen épp annyira volt tele szövevényes szerelmi szálakkal, mint amennyire mély emberi drámákkal, nem is beszélve az olykor lehetetlennek tűnő, de mindenképpen érdekes orvosi esetekkel. Akkoriban amúgyis tobzódtunk az ilyen sorozatokban, hiszen futott a Vészhelyzet is, nem beszélve Dr. House sherlocki nyomozásáiról egy-egy kór leleplezésének érdekében. A 2000-es évek eleje halmozta az orvosi sorozatokat. A legtöbbet nem lehetett komolyan venni, hiszen, mint minden sikertéma esetében, ezek is egymás másolatai voltak, de azért akadt egy-két kivételes darab. (Igen, a Dokikat is ide sorolom.)

Na, de térjünk a tárgyra. A Grey’s Anatomy túlélte a vámpíros őrületet, a Trónok harcát, a Walking Dead-et, és a többi sikersorozatot (míg a többiek szépen lassan véget értek), és nem kapott kaszát a következő szezonra sem, ami nem meglepő, hiszen még mindig elhozza a People’s Choice Award-ot, nem is beszélve arról, hogy a sorozat kitalálója, Shonda Rhimes az évek során az ABC egyik fő sorozatszállítójává vált.


Éppen ezért, erre az évadra kaptunk valamit, amit én személy szerint nem tudok hová tenni. Az alapkoncepció az lett volna, hogy Meredith hogyan viseli Dereck halálát. Vagy valami ilyesmi. Mert az élet csak úgy zajlott, kisebb-nagyobb ugrásokkal az időben. Voltak orvosi esetek, de csak úgy díszletként, szerepük kevés esetben volt, voltak szerelmi szálak, amiknek a száma indokolatlanul meghatványozódott az utolsó részekre, voltak üres locsogások szexről, és létező, vagy nem létező párkapcsolatokról, és ennyi.  Sokkal több műsoridőt kaptak a női főszereplők, amivel önmagában nem lenne probléma, hiszen a feminista tematika egyre több filmben/sorozatban meghatározóvá válik. Ez fontos, hiszen még mindig előfordul az, hogy egy nő ugyanazon munkáért kevesebb pénzt kap, mint egy férfi, arról nem is beszélve, hogy a feminizmus Ázsiában kevésbé ismert, és elismert fogalom.

DE!

Hogyan vehetek komolyan egy felelősségteljes pozícióban dolgozó, életeket mentő, a gyerekét egyedül nevelő nőt akkor, ha  csak üresen fecseg? Hogyan állhatna példaként, ha csak a szexről, vagy annak hiányáról, esetlegesen más nemi életéről beszél? Az egész évad olyan volt (néhány momentumtól eltekintve), mintha valami bárgyú női magazint, vagy beauty blogot olvastam volna. Komolyan azért harcolták ki nekünk az egyenjogúságot, hogy aztán lesüllyedjünk idáig? 
Vagy a nézőknek van szüksége erre? Akkor viszont a készítők vannak nagyon eltájolva. Megtanulhatnánk végre, hogy nem a közönség határozza meg az igényeket, hanem a készítők a közönségét. Ha a gyártók nyálcsorgató idiótaként kezelik a nézőket, akkor csökken a színvonal, de ha az egész átmegy üres locsogásba, akkor mi értelme van az egésznek?

Az utóbbi egyébként sokkal jobban megmutatkozik ebben az évadban. Az egész forgatókönyv gyakorlatilag olyan, mintha fogtak volna egy gépet, és random helyekre bepakoltak volna mindenféle „bonyodalmat”. Mintha az lett volna a cél, hogy egy zs kategóriás brazil szappanoperát csináljanak az egészből. Felbukkan egy új szívsebész, akinek a sötét titkairól csak Owen pocskondiázásain keresztül értesülünk, és aki épp egy résszel azután válik Meredith érdeklődésének középpontjába, hogy dob egy férfit azért, mert még nem áll készen újra randevúzni a férje halála után. Jo azétrt nem megy hozzá Alexhez, mert egyébként házas, és Arizona és Torres hiába pereskedtek végig egy részt
, Arizona mégis enged a teljes felügyeleti jogból, mert Torresnek New Yorkba kell költöznie, hiszen a szerelme ott van, és egyébként is ki kellett valahogy írni a sorozatból. Owen és Amelia annyi együtt nem lét és vívódás után csak úgy összeházasodnak, mert miért ne, és Pierce románcáról DeLucával meg már csak azért se beszéljünk, mert nevetségesen primitív és gyerekes.


Szóval, ha erre van igény, hát meg is kapták. Évadokon át volt egy zseniális sorozatunk, amihez a zenék is tökéletesen passzoltak, mind hangulatban, mind szövegben (ezt is sikerült elrontani, hiszen a hangulatot valami névtelen sorozatzenekészítő határozza meg azokkal a liftzene effektusokkal, amiket a plázák vécéjében hallunk,) de mára ennek nyoma sincs.


Nyilván, ha egy sorozat ennyi ideig életképes marad, számítható minőségbeli romlás, hiszen ha valaki megrögzött fan, mindegy, mit néz (ez az alapelv vezet a legtöbb sorozat halálához egyébként,) de úgy gondolom, hogy a Grey’s Anatomy már mindent megmutatott, amit akart. Szívszorító drámákat, szívmelengető szerelmeket, sírós poénokat, és egy ideje már csak önmagát ismétli. Nem Patrick Dempsey távozása vált a véghez vezető út első állomásává, hanem az, hogy nem tudunk egyszerűen újat látni, és amivel próbálkoznak, az legfeljebb a Cosmopolitanben és a Júlia-regények oldalain állja meg a helyét. 
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink