Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. július 15., péntek

In memoriam Esterházy Péter

Írta: Tóth Judit

Tegnap nagy veszteség érte a kortárs magyar prózairodalmat, hiszen egyik legjelentősebb alakja, Esterházy Péter távozott az élők sorából. Gyászba borultak az irodalmi portálok, mára pedig virrasztást szerveztek az emlékére.  Mert megérdemelte. Mert olyat adott, amit csak kevesen tudtak. Betegségével való küzdelme a mi harcunk is volt, veresége pedig a mi fájdalmunk is.

forrás: Wikipedia
Első találkozásom az utolsó volt vele. A Könyvhéten a nyitóbeszéde előtt egy ideig csak őt figyeltem. Mikor a tömeg is konstatálta a jelenlétét, örömmel teli megszólalásokat hallhattam. „Látszik, hogy
jobban van”- mondták. Aztán, kissé remegő hangon megnyitotta az Ünnepet. Talán már sejthettük, hogy utoljára láttuk őt itt, a nyilvánosság előtt, de örültünk, erőt, és reményt küldtünk neki. Aztán véletlenül összefutottam vele a tömegben. Párbeszédünk egy mosolyban és egy köszönésben merült ki, de ez a pillanat legalább annyira magával ragadott, mint a szövegei.

Érdemeit nehéz lenne felsorolni. Számos alkotás került ki a kezei közül, néhány kisebb botrányokat is kiváltott, hiszen szövegeit nem könnyű értelmezni. A mozaikszerűség, az intertextualitás, és az, hogy a történet kevésbé fontos egy-egy műben, épp elég indok volt arra, hogy irodalom órákon csak a „Van még ilyen irodalom is” lábjegyzetben kapjon helyet.  Ennek ellenére számos kitüntetést vehetett át élete során itthon és külföldön is. Mert ilyen volt ő. Megosztó, őszinte, de mesterien alkotott.



„Nem kell alkalmazkodnom a körülményekhez - de nem is szabad! Író vagyok, a szellem embere. (...) Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdődő barbárság lármája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megóvni egy jobb idő számára az emberiesség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét. Ezek a nemzet igazi szentségei.”

Az idézet forrása: www.citatum.hu
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink