Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. július 24., vasárnap

Három film unalom esetére

Írta: Tóth Judit


Régen írtunk már toplistát, és mivel éppen mindenki nyaral, vagy nyaralni készül, és az uborkaszezon még javában tart a filmiparban, úgy gondoltam, itt az ideje egy amolyan kötelező filmek listáját gyártani. Szóval, ha unod a Marvel- univerzumot, és nincs kedved Adam Sandlerhez, itt van öt kiváló alkotás, melyhez kísérőként hideg limonádét és egy nagy tál nyitottságot javaslok.

The Great Dictator

Charlie Chaplin 1940-es filmje talán az egyik legelgondolkodtatóbb, amit valaha a második világháború és a Holokauszt témájában láttam. Noha itt a koncentrációs táborok csak a párbeszédekben jelennek meg, és gettó is többnyire burleszk események helyszíne, ennek a filmnek olyan mély mondanivalója van, hogy csak annyit tudok mondani: LE A KALAPPAL! Sokáig nem tudtam hová tenni a filmet, mert a két cselekményszála egészen sokáig két teljesen különböző irányba halad, de az utolsó 20 perc mindent a helyére tesz, és egy zseniális végeredményt kapunk. 

Már csak azért is érdemes megnézni ezt a filmet, mert a kor kiváló paródiája, Napaloni (Mussolini) és Hynkel (Hitler)  kabaréba illő jelenetei pedig néha könnyfakasztóan nevettetőek. Viszont végig ott van a háború és a zsidó üldöztetések borzalmainak kontrasztja, amitől egy furcsán maró, sírva nevető érzés járja körül az egész művet. 


A szakács, a tolvaj, a feleség, és a szeretője

A listán szereplő filmek közül ez igényli a legtöbb nyitottságot.  Peter Greenaway posztmodern alkotásáról oldalakat lehetne írni, hiszen a színszimbolikától kezdve a díszleten át egészen a karakterekig rengeteg dolgot meg kellene említeni, ha egy kimerítő elemzést szeretnénk adni a műről. 

Tény, hogy a főszereplő egy a néző számára "undorító alak.": bántalmazza a feleségét, és a párbeszédekből kiderül, hogy fetisizta is. Terrorban tartja az alkalmazottait, egy nárcisztikus, agresszív, alvilági ügyletekből meggazdagodó étteremtulajdonos jelenik meg előttünk, akinek a felesége a konyhában a szakács segítségével titkos légyottokat szervez két fogás között egy könyvkereskedővel, aki ugyan kedves, de azon túl, hogy szeret olvasni, semmit nem tudunk meg róla. 

Az egész film egy kavalkád. A díszlet rettenetesen teátrális, ugyan az étterembelső németalföldi festők műveivel díszített, és a lehető legkevésbé sem idézi a jelen kor stílusát, megjelenik egy nagyon modern autó a filmben, és még számos apró nüansz van, ami a filmet egyszerre teszi érthetetlenné, ugyanakkor mégis könnyen érthetővé. Ha legyőzzük Monseiur Spica elleni gyűlöletünket, ez a film sok kellemes élménnyel kecsegtet. 


Mechanikus narancs

Kicsit kezd IMDb TOP 250 szaga lenni ennek a listának, de egyszerűen vannak olyan jelenetei Stanley Kubrick filmjének, amit mind a mai napig képtelen vagyok kiverni a fejemből. Például amióta Beethovent hallgatok. Megfertőzte az agyamat Beethovennel, nem gondoltam, hogy bármi is képes lehet rá, de nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert még egy film sem volt rám ekkora hatással. De ugyanezt tette Rossinivel is. A sevillai barbár legismertebb hangjai járnak a fejemben, és a hozzá kapcsolt jelenetsor. 

A film egyetlen mondatát sem mondom el. Elejétől a végéig komoly figyelmet igényel, ha eredeti nyelven nézed, a különös, oroszos szlenggel is meg kell küzdeni, de ahogy fejlődik a cselekmény, rá kell jönnöd, hogy imádod Kubrickot, és fejet hajtasz zsenialitása előtt. Mert ennek a filmnek méltán van helye a filmtörténelemben.




banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink