Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. június 10., péntek

Fantáziacirkusz pirkadatig- Dylan D. Tides és Nagy László versei







Az Árnyak hangja után Nagy László és Dylan D. Tides bebizonyítja, hogy a sötétség nem csak fenyegető, ijesztő és kegyetlen lehet. Suttoghat dallamos szépségről, rég elfeledett emlékekről, békéről, nyugalomról is. Tárt karokkal fogad álmos, pihentető méhébe, hogy végül a reggeli nap fényére újjászülethessünk.




Dylan D. Tides


Fantáziacirkusz


Lekéste a naplemente csíkját, 

a cirmot a felhőbodrokon,
neon festi fáradt arca pírját, 
majd elhal a munkás-rongyokon. 

Ellopta a túlóra a kedvet,
ég a lépés, jár a gondolat;
valami a félsötétbe csenget,
a rendezőn egy vagon tolat.



Eszébe jut kölyökkora útja,

- talpfák között futott lábnyoma - 
vállában a kopott táska súlya,
s ujja közt a fanyar áfonya.



Erre szaladt régen iskolába,

átvágva a megszokott csapást,
s hazafelé erre húzta lába,
szerette a vas-szagú varázst.



Lábaival félősen kutatva 

biztos foltért még az elején 
próbálgatta, milyen messze jutna

egyensúlyban a sín tetején.

Úgy képzelte sátorponyva őrzi,

kötélen jár, dölyfösen lenéz,
közönségét ijedt féltés főzi,
ámult sóhajt sikkantás tetéz.


Hogyha billen, tekintetek halnak,

ezer kéz kap ezer szem elé,
mégis új, meg új lépést akarnak,
ez a cirkusz, s ő a szerepé...


Könnyű dolga volt a képzelettel:

eldobta, ha múlt a délután, 
s másnap újra széjjeltárt kezekkel
hajlongott a tapsokért sután.


Annyi koszos év telt el azóta...

Semmi játék, ébren-álmodás,
s nem tüzelte fantázia csókja...
... de még itt a régi állomás..!

...

Azt hittem, hogy megártott a lőre,
nagyra tártam bódém ablakát!

Nem minden nap lát az éjjel őre
kötéltáncot járó nagypapát!






Nagy László


Este

Felhajtja gallérját lassan már az este,
s a csillagok belesnek a semmi ablakán.
Ólmosan ereszkedik a sötétség vétke,
és foltok tolakodnak a végtelen abroszán.


Zajokban fuldoklik még a fürge város,
a híd alatt tünékeny csendek osonnak.
A folyó, mint süppedős-puha vánkos,
tükröt mutat az andalgó öngyilkosoknak.

Az ablakok mögött álmodni készül a világ,
és visszhangot csöpög egy ócska csap.
Valami nyikorog, mit tegnapi rozsda rág,
s az utca fején megbillen a neon-kalap.

A külvárosban már szuszog a vak-sötét,
sietve elhaltak a hamar- igyekvő léptek.
Egy gyárkémény karcolja a hold köldökét,
és imát mormolnak az összecsomózott vétkek.



Lomha éj


Ha tétován zizzen a lombon a szellő
és sárga sziromban árva a Hold.
A füst hajú alkony árnyai lengnek
s tompa zenében vágyakat old.


Hullik a fény, tovaillan a nappal,
elhal a fészek csacska zaja.
Utolsót bodroz és átleng az erdőn
a lassú sötétség szürke haja.

Zajtalan alszik,  kormosat sóhajt,
fodrokat rezdül az erdei tó.
Párák táncain futnak az álmok
csordul a csillag s  könnye fakó.

Hajlik a dombon a lomha derengés,
átbukik bokrok csipke falán.
Elsimul völgyek táncos ölében,
térdre borulva  egy éji imán.

Már  csókra borulnak össze a szirmok,
zárt ajakukban alszik  a pír.
Illatok álmos fellege szálldos
s a szép kiterült rét harmata sír. 

Szürkére ébred

Szürke az aszfalt, tócsatükörrel
villan az ég, zeng téli mesével,
köd kavarog, bús utcai zajjal,
tűzfalakon már cseppen a hajnal.

Fellegek ülnek rá az ereszre,
pislog a lámpa fényt dideregve.
Ébred a csend is, koppan a gangon,
érc kalapál egy messzi harangon.

Szusszan a kémény, füstje ma lomha,
égfele' ásít, zsákja bevarrva,
rőt cserepekre hajlik a reggel,
lent a sinekről' lárma sikolt fel.

Lógnak a fények, szürke a város,
zsong a megálló, illata álmos.
Mostoha szellő libben a parkon,
járdaszegélyre ködpalotát von.



banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink