Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. június 5., vasárnap

(Együtt)élni és élni hagyni: A Kommuna

Fel nem fogom a mai napig, hogy egy olyan kis ország, mint Dánia hogyan képes ekkora kreativitást és energiát beleölni a filmművészetébe! Lenyűgöző, amit ez az ország elért; hála az utóbbi évtizedeknek, mára Dánia a filmkészítés magas színvonalát biztosító ereje Európában. Ezen az elméleti trónon ül Thomas Vintenberg is, aki mára a lehengerlő és zseniális Születésnappal vált ismertté a filmvilágban. Új filmje, A Kommuna ugyan nem olyan közerkölcssértő dolgot vesz témájául, mint előző példámban a pedofília és vérfertőzés, de nem kell félni, lesz itt is öröm, dráma és az élet keserédessége is bőven.

A történet a 70-es évek Dániájában játszódik; Erik, a középszerű egyetemi tanár és Anna, az országszerte elismert TV-bemondó házassága alapjaiban véve felborul, amikor megöröklik Erik elhunyt édesapjának monstrózus házát. Mivel fenntartani iszonyú költség volna, és belakni se tudnák egyedül, úgy döntenek, kialakítanak benne egy a barátaikból és ismerőseikből álló kommunát a házon belül. Minden apró bonyodalom innen indul és innen hatványozódik iszonyú ütemben, ahogyan az egymáshoz való alkalmazkodás egyre komolyabb áldozatokat követel meg.

Mivel sem a történet végét, sem a szálak alakulását nem akarom lelőni, így vázlatosan foglalnám össze, miről is szól a film:

  •       A már említett alkalmazkodás ténye: adja magát. Míg egy kommunában él az ember, bizonyos egyébként alapvető jogait (pl. a tulajdonhoz és a magánélethez való jogát) felmondja a többség érdekében. Ez egzisztenciális problémákat is okoz, pl. mikor a kommuna tagjainak döntő többsége szó szerint tojik arra, hogy fizessen is, csak jóhiszemben élősködik és főnökösködik az „egyenlőség” jegyében, de ha elgondolkodunk rajta, rájövünk: mi magunk milyen alapú szerződéseket kötünk a társadalommal, ami körülvesz minket, akár tetszik nekünk, akár nem.
  •        Az egyén feleslegessé válása: ezt személyesen Erik, az eredeti tulaj testesíti meg. Kezdeti állapotában a kommunában úgy tetszik, neki van a legkevesebb szava, így kényszeresen a munkába, majd egy olyan újabb kapcsolatba öli magát, ahol ő maga számít.
  •         A gyermekek felelőssége: nincs. A gyerekek épp azt reprezentálják, amit a szüleik tesznek velük. Két eset mutatkozik meg: a lány, aki a széthulló család elől egy korai, saját, „tökmindegymilyencsaklegyen” párkapcsolatba menekül (itt megjegyezném, hogy külön tetszett az, hogy a párja egy jellegtelen, érzésmentes, szoborszerű srác volt), majd a szívbeteg kisfiú, aki védett státusza ellenére is olyan hatásoknak van kénytelen-kelletlen kitéve kizárólag felnőttekből álló társasága és így felnőttszerű problémái hatására, hogy megszakad a szíve.
  •       Itt most feltüntetném, hogy ez már teljesen szubjektív, és némi rosszakarattal olvasva tömény szexizmusnak fog hatni: a házasság és a lélek halálraítélése. A kommuna ötlete ugyanis, mint a legtöbb közös elhatározás, a lehető legkevésbé kétoldalú: Anna akarata érvényesül Erikével szemben, aki minden logikus érvet felhoz a kommuna ötlete ellen, hovatovább predesztinálja, hogy ennek nem lesz jó vége, hisz ők már erre nem alkalmasak. Az élet iróniája azonban ellentétesen válaszol. Ugyan Eriknek igaza lesz, és kénytelenné válik elpártolni időről időre, hogy önmagával is foglalkozhasson, de mégis Annát veti ki magából a kommuna. Erik ugyanis - mint ahogy először kompromisszumot kötött a kommuna megalakulásának érdekében - másodszor is hajlandó, hogy új kapcsolatát integrálja új életközösségébe. Erre azonban a házastársi kötelék már nem alkalmas, így Anna felőrlődik abban a lassú, leépítő érzelemkitörés-hullámban, melyre családja és karrierje is rámegy. Itt egy masszív kontraszt áll Erik, a társadalmi szerződéseket megkötő, és Anna, az akaratérvényesítő között, akiről bebizonyosodik, hogy képtelen valójában azokhoz a dolgokhoz alkalmazkodni, amit nem ő maga dönt el. Mivel viszont mindketten szélsőséges jellemek, egyikőjük sem fogja tudni a helyzetet valójában megoldani; ez egy harmadik, a passzívan elszenvedő személy feladatkörévé válik.


Ennyi tartalom után azt hiszem, nem fontos jellemeznem a technikai háttereket; pl. hogy mennyire kiváló volt a színészi munka, főként a már többször bizonyított Ulrich Thomsen, valamint a komikus jelenetek szabadossága (pl. a meztelenség természetessége), és az ironikusan illesztett, abszolút „antipasszoló” zenék egyes jelenetekhez. Mindezt nevezhetjük sznobériából zseniálisnak, laikusként én speciel mókásnak tartottam, főleg az utóbbit.

Mindent egybevetve A Kommuna nem egy kommersz moziélmény, de még mindig egy nagyon szórakoztató és tartalmas film. Mindenkinek merném ajánlani, akár könnyed kikapcsolódást, akár egy mélyebb érzelmi túrát keres a moziban. Ha pedig valakinek felkelti az érdeklődését, szívesen ajánlom figyelmébe Vintenberg korábbi munkáit is.


banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink