Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. június 12., vasárnap

Az itt élő lelkek nagy része

Írta: Fenyő Dániel

Az itt élő lelkek nagy része című alkotás márciusban debütált, ami szubkulturális filmipar legkiemelkedőbb művészeinek, a Buharov testvérek negyedik nagyjátékfilmje. Az előző műveikhez hasonlóan a képi-hangi világot, a színészi játékot, valamint a történetvezetést meghatározzák a szürrealizmus és a dadaizmus jellegzetességei.

A stílusból adódóan egységes, összefüggő történetről nem is lehet beszélni. A film több, egymástól elkülönülő cselekményből áll, amelyek a realitás és a transzcendencia között mozognak. Érdemes megemlíteni a metatextualitást, mivel legérthetőbben a fülszöveg jelöli ki az alkotás létrejöttének motivációját, ami az „uralomnélküliség utópiájának” létrehozása. Ez törekvés húzza össze az egyes cselekményszálakat.

A mű egészét áthatja egy erős, a demokratikus társadalomra irányuló kritika. Egy olyan világot jelenít meg a film, amelyben „a pulikutyákat alufóliába csomagolják”, és a „gyermekeknek eltűnik az árnyékuk”, ezzel jelezve a kelet-európai, magyar térség valóságának abszurditását. Az üzenet komolyságát ellenpontozza a nyelviségből, és a különböző helyzetekből eredő humor. Az alapgondolat kifejezésére jellemző a felfelé stilizáltság, túlzó intellektualitás. A történet síkjainak mindegyikében egy-egy utópikus világ jelenik meg elhagyott, omladozó gyárépületekkel, valamint jellegű természeti tájakkal.

A szereplők az egyes világokban más-más helyzetbe pozicionálódnak. Lehetnek mágikus lények, hajléktalanok, filozófusok vagy hétköznapi emberek, azonban jellemük hasonló marad. A transzcendens karakterek természete univerzalitást, megvilágosultságot sugall, míg a hétköznapi szereplők személyiségeiben megtalálható a hiábavaló törekvés a jobb életre társadalmi helyzettől függetlenül. Ez a jelenség megfigyelhető a gazdag, kitartott nő és az életén változtatni próbáló hajléktalan karakterénél is. A színészi játékot a Buharovoktól megszokott istrukcionalitás tudatos hiánya, szabadszelleműsége határozza meg, így az egyes jelentek akcióinak részletei főleg improvizáción alapulnak, emiatt áthatja a természetesség.


A sajátságos, eklektikus zenei világ, és a zörejek a zavarba ejtés, kizökkentés eszközeként jelennek meg, amelyek még jobban megerősítik az apokaliptikus, utópisztikus hatást. A jelmezek, a maszkok, amik a Buharov-filmek visszatérő jellegzetességei, valamint a filmben használt eszközök, például a zenei betét hangszerei szintén zavarba ejtőek. A szemétből, elhasznált tárgyakból való építkezés gondolata a trash filmek stílusát idézik meg.

Az operatőri munka remekül igazodik a film dinamizmusához. A hajléktalanokat ábrázoló jelenetek jellemzően dokumentumfilmszerűek, míg a változtatást tervező csoport megjelenítése az akciófilmre emlékeztet.

A film egészét a komoly, jelentőségteljes üzenetével és a maga abszurd finomságával, folytonos zavarba ejtésével legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy Az itt élő lelkek nagy részét nézni olyan, mint súlyemelőnők ölelésének gyengédséget elviselni másfél órán keresztül.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink