Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. május 9., hétfő

Terítéken - Vasas Marianna és Rucska Ferenc

Ma Vasas Marianna minden szempontból "felejthetetlen" írása és a Feltöltött pillanatokban már bemutatkozott Rucska Ferenc jótanácsait, s talán ars poeticáját is magában foglaló műve az asztalon.

Jó étvágyat kívánunk!


Vasas Marianna

Nefelejcs el...

1.

Felszikrázott léted templomában
árva apszis elkülönülés a magány.
Tűnő szavak ajkaidról 
forrva szólnak,
szóródnak,
hogy beporozzák értékek
virágát.
Nefelejcs-csillagokkal 
telehintett égre téved
most tekintetem,
s látom,
ahogy az álom,
mint megannyi
szerelem-vakság
sötétjén az Érzés,
rezegteti távoli világok
sugaras pókhálóját.
Törtetek előre, valóságokon át,
s lilás homályon túl
elképzellek Téged.


2.

Ó, ne felejts el!
Hogyha a szakajtott nefelejccsel,
mit sírokra simít a gyászreszkető kéz,
együtt hervadnék a végtelenbe...
https://www.facebook.com/borsarnoldphotography
Ó, Te élő s halott - engem
ne felejts el! Tudod, a feledés a legszebb
emlékezet, és jaj, megírtam már,
az utolsó pillanat az örök kezdet,
mégse felejts el! Ne feledj engem,
szeretetemben,
gyűlöletemben, mert
harag füstje csak a sosem éltből
nem száll kifelé.
Törj ketté!
Kobozz el! -
Az örökkévalóságnak...
Ne suhintsanak rám soha
feledés-árnyak!


3.

Vannak helyzetek, mikor
https://www.facebook.com/borsarnoldphotography
úgy csalódok, hogy az egekből
földre érkező arccsattanás
buzgó sebeit még könnyeim 
sem gyógyítják.
Nem feledhetem, honnan jöttem,
de hogy hová tartok, az mindig más,
maga a változás: inkább feledem.
Feledem, hogy minden pillanat újult
varázzsal kecsegtesse 
a tényleg beteljesülőt.
Ne felejtsem honom el! 
S őseredőm...
Emlékeztess mindig erre!
Esdve kérlek,
szeretőm! Ki vagy egen-földön.


4.

A nefelejcs-eget lassan hajnallá lapozza
a mindig lehet holtfehér keze.
(Élőbb ő, mint bármelyikünk.)
Csendünk cseppző ajakfényén át
szelíden piheg egy poklokig rejtett
mennyei vallomás:
szerethetlek?
Megengeded?
Ha nem, akkor se felejts el!
Ne feledd az éjt, mely magába zárta
öleléseink csengő titkát,
hogy hajnalba zúduljon
az örök Ideát.
Inkább zúzz össze minden ideát,
csak most legyen húsvalós
e szivarvég parazsában
tükröződő,
hamuhamvas perc.


5.

Már vége. 
Elektrosokk-kezelést kapott
a Hajnal, hogy feledje 
éjtől kapott csókbokrát,
s ajándékot foganó
bókcsokrát;
de feledheti bár ellentét
párját,
fény a homályát,
álom valós talajárnyát,
Isten az ördögöt:
kedves cinkostársát;
ittmaradott a szerettét,
bolygó lélek az örök éjt,
égi lélek az égitestjét - 
hullámzásom által oltott
tűzlelkiségek liliomhalk
égisze alatt,
hol puhán sejlik
az alkonyat -
átmenetek legsötétebb gyöngye:
Csak Te ne felejts engem!
Életemben...
S akkor boldogan hunyhatok 
egy nap
a ködbe.


Rucska Ferenc

Sola scriptura

Egyet írjál csupán, de az egészen magad légy;
Lágy törzsedből minden érces csigolyát ki ne végy,
Hanem egy darabban emeld fel a hűs Zenitig csöpp szíved',
S tartsd erősen, ameddig csak suttogását elhiszed,
Ám ez az egy: örvénylő, dühödt vihar gyanánt hasson,
S az Élet fagyos peremén duzzogó sziklákat ríkasson,
vagy csenevészként bugyogjon benne a forró gondolat,
amíg nyugvó lakomán éhező ábrándokat fogad,
vagy tenyésszen, mint emberfőket sírba gyötrő nyavalya,
s olyan legyen, mint az épülő Ég legelső hajnala,
s mint rézkupolás csarnokokat elsöprő szélroham, 
vagy zengő mozsár, vastüdővel fújtatván morcosan, 
vagy mint nyíló vágy, amelyre már sodró korom tapad, 
ha a kínok tüzes köszörűje bosszúszomjra fakad, 
hogy letörhessen olcsó testek gőggel duzzadt bája, 
s szólj te úgy, mint a Végítélet izzó harsonája, 
hogy a holtak vígan keljenek ki dohos gubójukból, 
s negyvennapos, özönlő ár szakadjon ránk újból, 
vagy hasadjon szét reszketve a megfáradt föld alatta, 
míg dalától a fenevad is zsákmányát megtagadja, 
vagy úgy, hogy a fellegek tomboló táncát fohászod letépje, 
s az egymás piszkos vérét szopó vámpírhadat nézze, 
ha térdre rogyott előtted már a fejedelmi korbács, 
mint jámbor szemekre ráhulló, könyörtelen csontrács, 
majd szegénykonyhákon mosdasd a féltékeny szenvedést, 
vagy, mint zúgó jégeső, tarold a túlburjánzott vetést, 
hogy minden felrótt szavad nyüzsgő sáskarajként másszon, 
s minden egyes pengetett hang vénáidban rágjon, 
majd a metsző könny, s dús verejték, ha bevégezték dolgukat, 
az álom sorvadt magányában faragják meg szobrukat, 
ám ne törődj a hullámzó Ész sértett tengerével, 
hanem csak makacs tollad szétkergetett, s buzgó szellemével! 

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink