Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. május 16., hétfő

Bárdosi Attila napi hírei

Ma a Feltöltött pillanatokból megismert Bárdosi Attila mutatkozik be az Olvasónak.

NAPI HÍREK

„Megint negyven halott...”
„Közelről lelőtte...”
„Az utcán megfagyott...” 
„Ki tudta előre...?”
„Buszba bombát rejtett...”
~„Megfojtotta anyja...”
„Ünneplik százezrek...”
„Késsel lerohanta...”
„Árvíz öntötte el...”
„Tűz martaléka lett...”
„...játszott az ötlettel.”
„...bűzlött, mint toalett.”
„Romba dőlt vagy ötszáz.”
„...kalapácsos gyilkos...”
„...oszlatta a könnygáz...”
„...szigorúan titkos.”
„Tegnap nyoma veszett...”
„Apját megmérgezte...”
„Hamis ezreseket...”
„Elment józan esze...”
„Csontvázat találtak...”
„Átmetszette torkát...”
„Utolsó családtag...”
„...utcán kirabolták.”
„...nemzet halottjának...”
„Megfontolt szándékkal...”
„...kerítésre másznak.”
„...érezte, hogy meghal.”
„Szökőár mosta el...”
„Húsz éve szárazság...”
„Hazudik, hogyha kell...”
„Ez nem köztársaság!”
„Tíz áldozata volt...”
„Megint hadat üzen...”

„Ketté hasadt a hold...”
„Kábítószerüzem...”
„Leugrott a hídról...”
„...lógott fölakasztva.”
„Üvöltött a kíntól...”
„...csak egy handabanda!”
„Meggyújtották élve...”
„Bezárták ártatlan...”
„Meggyilkoljam? Mért ne?!”
„...nem volt szolgálatban.”
„Fiát fölnégyelte...”
„Kukában találták...”
„Összebilincselve...”
„Egy titkos találkát...”
„Kigombolta sliccét...!”
„Megerőszakolta...”
„...ártatlannak hitték.”
„...megverte naponta.”
„Mennyi a váltságdíj?”
„...egy bankot kirabolt.”
„...nyakán a nadrágszíj.”
„...egy negyvenötös colt.”
„...parancsot kiadta...”
„Börtönből megszökött...”
„...üldözte a falka.”
„...az árfolyam fölött.”
„Ma ezer menekült...”
„Visszatoloncoltak...”
„...tegnap belerepült...”
„...biztos felkoncolnak!”
„Tömeghisztéria...”
”Elmeházba zárták...”
„Jaj! Egy mizéria!”
„Feketék és sárgák...”
„Jobb lesz, ha vigyáznak...”
„Több lesz a merénylet...”
„Vége a világnak!”
„...gazdagból szegény lett.”
„Reggel kivégezték...”
„...évszázad rablása.”
„...nyakán az ékesség.”
„.., hogy mindenki lássa.”
„...áldozatul esett.”
„Újra járvány tört ki...”
„...átvágta az eret.”
„...ma kedve volt ölni...”
„...tömegvérengzésnek...”
„Ámokfutó diák...”
„Ilyet még nem élt meg...”
„...megőrült a világ.”

Bár fülünk már megszokta
ezt a sok ocsmányságot,
hiszen a homlokra
ráncot ma sem szántott,
~s megint befejezünk
egy napot a sokból;
de hogy tisztul meg kezünk
e töménytelen kosztól?


AZ ÓCSKÁS

Miért e hosszú hallgatás?
– lassan-lassan szárad a sás!
Oldalamban nyitott az ér,
patakokban ömlik a vér,
bicegek, mint sánta kutya,
csípőm kattog, csípőm tunya,
lassan minden cserélődik,
csak az ócskás érdeklődik:
– Van-e rozsdás limlom, kacat?
A combcsontja elég vacak!
Nyikorog a vállízület?
Szájban a nyál más ízű lett?
Megveszem, mint ócskavasat! –
majd gúnyosan egyet kacag,
s kapzsin dörzsöli a markát:
talált megint egy nagy marhát.


EGYSZERRE VAGYOK…. 

Egyszerre vagyok a láb,
mivel rúgok és labda;
kalapács, mellyel magam
szögként verem a falba;
az arc és a kéz, melytől
naponta kap egy pofont;
tükröt rejtő állóvíz
s vízözön, ha nyelv szót ont.

Nedvtől duzzadó bimbó,
száraz ágban reccsenés;
játékos, ki peches és
csak nagy ritkán szerencsés;
tűzben edzett kék acél
s rajta virágzó rozsda;
ma király, kinek feje
holnap hullik majd porba.

Ropogós, piros alma,
belém harapó fogsor;
gyengéd simogatás, há-
tamon csattanó ostor;
kérges kézben varrótű,
fonal, mit belém fűznek;
szemben kihűlő parázs,
pislogó remény tűznek.

Reggel sudár akarat,
este két kar, mi ledönt;
balról néznek, lent vagyok,
ha jobbról, akkor meg fönt;
talponállóban pohár,
benne savanyú lőre;
hős vagyok, mégis napon-
ta merevedek kőbe. 

Ápoltnak tűnő köröm
s alatta hagyott piszok;
folyóparton szomjúság,
víz, mit hiába iszok;
szájban szétmálló falat,
éhség, melyet nem enyhít;
farkát csóváló kutya,
kiről azt hiszik, szelíd.

Éppen születő élet
s akit szoptat a halál,
soha el nem rejtőzöm,
de rám senki sem talál;
egyszerre vagyok minden,
egyszerre vagyok semmi;
Ha már egyszer itt vagyok,
kéne valamit tenni,

hogy a sudár akarat
ne dőljön este össze,
s ne nőjön tovább sorsom
piszoktól csúfos körme,
hogy falatok szájamban
enyhítsék az éhségem,
s találjam meg a szépet
a meggörnyedt vénségben.

Ha poharam tele van,
ne repedjen szám széle,

ne legyen mindegy, hogy a
tenyér csúnya, vagy szép-e,
ha pénzt kér tétovázva,
talán az én nevemet
foglalja majd fohászba.

Egyszerre vagyok Isten
s ki térdre hullt előttem,
szájam egy nyelvvel utál
s formál bálványt belőlem;
egyben vagyok sírásó,
meg láda a gödörben;
szándékok sokasága
választófal közöttem. 

Mezítelen láb vagyok
és a sár, miben tapos,
talpon állva kilences,
tótágasan egy hatos;
finomságban új zamat
és távozó ürülék,
szájam szitkot szór feléd,
szép szavadért örülnék.

Egyszerre vagyok a föld
gané, mivel trágyázzák;
gerincem, bár megroppant,
elbír könnyen száz mázsát;
szavamban az igazság
a hazugságom magja,
ez, ami a mérleget
ma egyensúlyban tartja.

Egyszerre vagyok apa,
fiú, anya és lánya,
örömömet megszülöm,
majd elfojtom a vágyba;
rám ismerek nap mint nap,
ki agyamban csavarog,
kerülöm a tömeget,
mégis mindig zavarok.

Mikor mindent elmondok,
mindent el is hallgatok,
szóval szoborrá gyúrom
a formátlan anyagot,
egyszerre vagyok, ki ír
és a véges tartalom;
Hogy ki is voltam? Ezt majd
az utókorra hagyom.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink