Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. április 25., hétfő

Vendégünk - Jeremy Jones

Mai vendégünket szinte szükségtelen bemutatni, promotálni pedig aztán végképp nem kell, megteszi azt ő maga. Lenyűgöző személyisége, a tény, hogy legalább annyi hölgy igyekszik vele közös fotón szerepelni, mint George Clooney-val, nagyobb marketinget biztosít számára, mint azt a mi soraink tennék. Vajon honnan ez a népszerűség? Nos, a választ lentebb találja a kedves Olvasó. Műveiben Jeremy Jones egyszerre törekszik tökéletességre és szeleburdiságra, ragyogtat egyfajta eminens udvariasságot, miközben már-már frivol őszinteséggel tár elénk mindennapi képeket. Klasszikusokkal vetekedő emelkedettség és polgárpukkasztásra hajlamos finom lázadás ötvözete az ő egyénisége. 

Mutatjuk, hogyan is néz ez ki, kellemes kikapcsolódást kívánunk hozzá!


Taníts!

Tanítani kellene,
hogy a szó nem száll a semmibe!
Hogy minden örökre velünk marad, 
mint pillánk alatt a napsugarak!
Tanítani kellene!
Hogy megértsük, merre 
és mennyire messzire sodorhat bennünk a tévhitek tengere…
Mindezt talán oktatni kellene!
És figyelni kellene…
Figyelni a szemed bogarában a világot, a csendet, 
hogy minden versben újra és újra
csillanjon fel az érzések rendszere…
https://www.facebook.com/daniel.timar.5
Hogy mindent tanuljunk, 
mindent tudjunk végre, 
hogy érezd, rossz és jó sincs, 
csak vágyunk az életre!
…igen, igen, ezt oktatni kellene!
Tanuld hát, hogy szeressünk, 
hol nem szeret senkise!
Hogy simogatni tudjunk, 
ahol nem számít semmise…
…csak a szereteted!
Azt tanulni kellene!
Taníts, hogy szóljunk bátran és jól!
Mert nincsen már szó, és vágy sincs soha,
ami elszállna végleg a semmibe!
Tanítani! 
Igen!
…és tanulni kellene!


Gazdag Erzsi költőnő emlékére, soha el nem múló hálával!

Vajon megbocsátanád-e nekem a hangot?
Tudod, szeretni csak tegezve lehet,
s én félredobva minden cikornyás rangot,
eléd teszem, ami tiéd, e szívet!
Fogadd el! 
Kicsit késett az ajándék,
de verseim között eddig még nem akadt,
mit mégis valamirevalónak vélnék,
s írni, tudom, csak alázattal szabad!
Kérdés, hogy emlékeznél-e még rám?
Hiszen olyan aprócska gyermek voltam,
mikor dalra igazítottad a szám,
s vígan a térdeden lovagoltam…
Lám, felnőttem, de el nem felejtlek,
megőriz az „Egérlakta kistarisznya”,
az első könyvem, versek, jelek,
és az, hogy a kezed a kezembe adta…


Kertedben

Csak néhány percnyi csend, ahogy a cinke fellibbent
és szárnyai propellerjének hangja a kerted zsongásához adja
minden sóhajtásomat.
Csókommal ér a nap a fenyőfák alatt…
Megtalálom a hajlataidat,
a csiklandó, eldugott, gyönge világot,
mire mindkettőnk teste oly régen vágyott…
Már nem lesz baj, ha fagy!
A tűzünk éppoly nagy, hogy elhozza nekünk a gyermeki álmot,
amit nem mondtunk soha, amit senki se látott.
Simogat a nap…
Jaj, de jó, hogy vagy!

https://www.facebook.com/daniel.timar.5

Ahogy ölelsz…

Ahogy ölelsz, az kimondhatatlan! 
Mikor a vágyunk már nem több, csak forrongó katlan, 
mely elnyeli unalmas emlékeink. 
Hadd érezzem álmod, a kis csodádat megint! 
Kapaszkodj hát belém!
https://www.facebook.com/daniel.timar.5
Sóhajtásod jelzi, hogy minden sejtedben én, 
és minden sejtben te vagy! 
Míg puha száddal őrzöd a végtelen titkokat, 
látni vélem szemed, hogy boldogságot teremt, 
mint őszi csend a fákon zörgő falevelet… 
- Mert ez az élet rendje! 
Benned vagyok végre, míg átölelsz, s az este 
oly nyugalmas, békés a sikolyaid végén, 
hogy nem tudhatom, hol vagy, 
és honnan kezdődök én… 



http://www.500px.com/boasphoto
MILF

Nézz csak fiú!
Figyelj!
Ott vár az asztalnál,
lábait felrakta, szédítő cougár…
Kávéját kavarja, nézel csak, „azannya!”
Nem tudod, hol vagy már és mit hiszel…
Körmöstől jött éppen, fodrász is volt szépen,
izgató dombokra hívogat merészen…
Szaladj a tejszínnel, mert még majd elkésel!
Szaladj!
Az élmények tárháza vár…




Vigyél haza! 

Ki vagyok én? Mondd meg végre!
Mielőtt a dühöm érne, hozd ide az ablakomba mindazt, amit rám szabtál! 
Hadd lássam meg! 
Szép igézet? 
Vagy csak játszani ígérted gyermekednek azt, mi vár? 
Vigyél innen, nem akarom! 
Elég volt a sok bazár! 
Láttam szépet, rosszat! Ennyi! 
Nem akarok többé lenni! 
Gyeplőt kezed a hátamra soha többé nem talál! 
Vigyél innen, el kell menni… 
Elég volt a sok szép semmi! 
Visszavágyok! 
Nem akarom! 
Nem vár itten semmi már! 
Vigyél haza... 
…nagyon fáj! 


Én is áldott vagyok…

„Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes!” 
Látod, eljöttem hozzád, én is, a konok. 
Nem megyek semmire, semmi sem teljes, 
mert nélküled éhes és szomjas is vagyok! 
„Az Úr van teveled.” Más már nem lehet… 
Én minden csodát újra és újra akarok! 
Ha nem vagy itt, tombol a düh és a végletek, 
és minden tiszta utamra ráhull a homok. 
„Áldott vagy te az asszonyok között” 
és én áldott szerelemmel kincseket hozok. 
Lábadhoz bújok, s ujjaid között, 
mint kivert kutya, úgy meghunyászkodok. 
„Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.” 
Régi barátom már, benne még bízhatok. 
Nincsen más valóság, nincsen ködös klérus, 
Fiadnak fiamért reménnyel áldozok. 
„Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja,” 
Vesd rám orcád főleg akkor, ha lázadok! 
Mi mást tehetne, akinek nincs anyja? 
Az én fajtám ott nevet, ahol a bú zokog. 
„Imádkozzál érettünk, bűnösökért,” kérlek, 
hogy elnyerjünk végre minden kínpadot. 
Nem kell könnyezned a szomorú bűnökért, 
elég lesz imád, mi úgy leszünk boldogok. 
„Most és halálunk óráján” igen! 
Megtérni késő! Érzem, hogy nem fogok.., 
de tudom, hogy minden magányos órán, 
kérlellek bénán, 
hisz oly áldott vagyok… 
Amen.

https://www.facebook.com/daniel.timar.5

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink