Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. április 18., hétfő

Tudni illik, hogy mi illik - Damm József versei

Tavasz van újra

A tél uralma véget ér ma végleg.
Fehér ruhája zöld mezőt itatva
szivárog el, talajvizet dagasztva.
A friss tavasz virágmezője ébred.

Szerény ibolyka lám, lilán virít már.
Kibontja szirmait, kacsint a nárcisz.
Kökörcsin is nyit, ez reá a grátisz.
A lángvirág se rest, ha szirmokat tár.

Felölti cifra köntösét a vén Föld,
Megifjodik tavasszal, ébred ő is.
Fehér lepelt feled, palástja szép zöld.

Rügyet nevel cseresznye, alma, kőris.
Ma Földanyánk körénk von égi fénykört,
Hisz újra éled ő, akár a Főnix.


Szívembe hegyes tüskét...

Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Emlékszel még? Éppen bealkonyult,
mikor szerelmünk mohó lángra gyúlt,
s hallottuk, hogy a néma est neszez...
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.

Azt hittem, talán végleg elavult.
Vén hársunk törzsén ott van még neved,
kérgében őrzi szép emlékedet,
s az idők folytán semmit nem fakult.
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.


Maradj velem

Maradj velem, hitednek adj reményt!
A nagy világot űzzed el, ha csörtet!
Ne less mihaszna görcsök adta fényt,
mi örvénylik éjben, s romba dönthet.
Utad végén osonsz, hát ülj le mellém!
Vad éj ha vitt, őszre pont elveszett.
Maradj, ne lépjél! Védd magad, s leszel még
maholnap, kit látnának istenek.
Ha most alább hagyod, dugig bedölsz,
elillan álmod, és kifogy dalod.
Kivánj te tiszta harsonát, s köszönts
tavaszt, mi őszre adhat éjt, s napot.

Borulj elém, s kivánj mit adhatok!
Érted ragyognék itt, mint Hold ragyog.


Budapesti esték

Tavaszi estén, a Gellért-hegyen,
kedves emlékek. Legalább' nekem.
Ott kapott szívem szerelmi lángot,
pirult a vén hold, mikor meglátott,
tavaszi estén, a Gellért-hegyen.

Nyári estén a Margit-szigeten
mosolygó párom andalgott velem.
Szívünk és testünk szeretni vágyott,
s leszakítottam néhány virágot
nyári estén a Margit-szigeten.

A Váci utcán, őszi esteken
sétáló párok, furcsa nyelveken
becézik egymást, ilyet ki látott?
Magyar szó nekem, bizony hiányzott
a Váci utcán, őszi esteken.

Téli estéken, Csepel szigetén,
Kis-Duna partján élek veled én.
S visszagondolunk a Gellért-hegyre,
Váci utcára, Margit-szigetre,
téli estéken, Csepel szigetén.


Tudni illik, hogy mi illik

Ebédeltem a kislányommal.
Vagy három éves lehetett.

Szépen fogd a kanalat! Mondtam.
Ő csak huncutul nevetett.
Kicsim, ne pancsolj a levesbe,
ez nem disznóól, csak lakás!
És ne könyökölj az asztalon,
az csak a kocsmában szokás.

Néhány nap elteltével újra
ketten ültünk az asztalnál.
A házunk mellett, a szomszédban,
már régóta egy kocsma áll.
Viki az ételt csak turkálta,
homlokán gondfelhő honolt.
Láttam, valami nagyon bántja,
és néhány perc múlva így szólt:


- Apu! Vigyél át a kocsmába! -
S mosoly bujkált kis pofiján.
- Tán nem ízlik, amit anyu főz? -
Kérdeztem én kicsit bután.
- Ízlik, ízlik, de más a gondom.
Anyu nagyon jól tud főzni.
Viszont a kocsmában sokkal jobb,
mert ott lehet könyökölni! -


Térdre hulltam...

Térdre hulltam, friss a csokor kezemben.
Csillag-ösvény széleiről szereztem.
Rálegyint és szóra se méltat engem.
Felpofoz ezzel.

Két kezemből szerte gurult ezer gyöngy,
fel nem adtam, mosta szemem fanyar könny.
Útra indultam, hozok újra rögtön,
s hoztam ezerrel.

Dalt, s a verset tettem elé, s szivárványt.
Színt, szerelmet, tiszta fehérlő márványt,
mit se néki, elveti ő e látványt.
Vége, nem enged.

Nincs esélyem, bár a Tejútból hoztam
száz liternyit, s lába elé ledobtam.
Csillagok ködfátyola tarsolyomban.
Nem segít ez sem.

Látom, itt már vissza nem állna semmi.
Végtelen tér görbületén kerengni
hagyna engem, s vágyaimon merengni.
S lám, ez a vesztem.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink