Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. április 4., hétfő

Beszéljük el az elbeszélhetetlent - Nagy Csaba versei


Beszéljük el az elbeszélhetetlent…

Fogj egy aprócska mosolyt
s csillapítsd, ki vadként tombol.

S gyűjtsd, össze a napsugarakat
díszítsd velük a bánatos arcokat.

Törölj le egy könnycseppet
s légy te magad a szeretet.

Tűzd ki a nagyszabású célod, 
és merd álmodni az álmot.

Ismerd meg a lélek erejét,
és játszd te is a költő szerepét…

Fedezd fel a sovány életet,
és segíts megérteni vajon mi éltet? 

Tapasztald meg a nagy szerelmet,
és légy te az ki a jó útra terelget.

Megfosztva mindentől…

Ha szeretni nem tudunk,
Ezernyi gond az otthonunk.
Ha nem ég lelkünkben maroknyi fény:
Akkor semmivé vált minden remény.

Ha nem látom a szépet…
foszlánnyá válnak a képek.
Ha félem az életet…
Elfognak a marcona kételyek.

Ha holnap sem szeretek,
Minek a szív s a buzgó lélek.
Mit hoz a jövő, mit adnak az évek.
Csak élni tudjak… csak ennyit kérek.


Lenne…

...lenne életem... álom.
Ébrednem nem kellene soha.
Zárva lennék kalitkába,
Tekintetem küldöm a mába.

Rideg a világom. Fásult a lélek,
mit, érzünk fáj, őrületbe kerget...


Az én Liliomom…

Csodás vagy,
akár a mesebeli álom,
mint hajnali harmat
egy gyönge fűszálon.
Bársonyos hangod mi
halkan hullik ölembe,
Ha nem lennék óvatos
lehet hogy megölne.
Mikor félve rád nézek,
s füledbe suttogom:
szeretlek.
De ha nem látlak,
elemésztenek a kételyek.
Bármi, amit adhatok,
csupán csekélység,
mert Te vagy, a szívemet
betöltő mindenség.
Szemed az alkony
tündöklő csillaga,
s maga az alkony a
bájos mosolya.
Járásod szűzies és
végtelenül szabad,
Tiszta minden
egyes mozdulat.
Te magad vagy
a tiszta fény:
A megszépült emlék
a vak remény.
Te vagy az élet
bódító mámora,
Bánatos lelkemnek
hűs zápora.


Furcsa eszményi kép… 

Álmomban láttam meg én, 
Haldokló jövőm nem a 
tündöklő remény…
S mint balsors fagyos szele fúj:
Éltem hajnala mind elhalványul.
Vágy, Remény, s földön túli Öröm,
Isten véled!
Furcsa eszmény tűnj el te is végleg...

Fátyolos az éj… 

Fátyolos az éj, 
Száll a szívemre búsan, 
Hallgasson most minden kéj, 
Emlékeim mögé bújtam. 

Már semmi se fáj, 
oly csendes ez az óra, 
S elhallgatott a szomorú táj, 
Nem vágyom már a jóra. 

Öngyötrő vagyok én, 
A fájdalmat elviselem, 
Bevallom bűnömet őszintén, 
Csak hagyjatok felejtenem… 
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink