Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 19., szombat

Verdi: Traviata (táncjáték)

Hogyan is fér meg egymás mellet a tánc és az opera világa? Ez a kérdés mozgolódott bennem, mielőtt elmentem aznap a Nemzeti Táncszínház előadására. A múltban volt példa az opera és a tánc egyszerre történő alkalmazására. Ez volt az 1840-es években divatos francia nagyopera. Bonyolult történet, irdatlan hossz (nem ritkán 4-5 felvonás is) és szabályos időközönként balett-betétek. No, de egy operát teljes mértékben tánccal előadni, és mindezt élvezhetően, a történetet bemutatva? Lehetséges!


A darab egy sejtelmes képpel kezdődik. Semmi zene, csak sötét és dörgő basszus-hang. Egyfajta feszültségteremtés. Majd a színen feltűnik hat, teljesen fekete alak és Traviata, egyelőre még egy teljesen egyszerű öltözékben. Ez a kép az elején rámutatott a címszereplőnk igazi „foglalkozására”. Majd Traviatara felkerül egy elegáns ruha és átkerül egy másik környezetbe. Ő a társaság középpontja, férfiak hadakoznak érte, mindenki őt akarja. Aztán egy bálba csöppenünk, nyüzsgés, elegancia és pezsgés, és az operából ismert Brindisi. Ezalatt a báljelenet a kezdeti pezsgésből előbb kicsapongásba, majd egy bomlott orgiába csap át. Jól látszik a darab háttértartalma, a felszín mögött megbúvó erkölcstelenség. Ez a sekélyes világ aztán kiüt Traviata szólóin is. Gyötrődő és bizonytalan, érzelmileg labilis, aki igazán szereti a pezsgést, de látja mögötte a fertőt. Ki akar kerülni ebből a világból, de nem tud, mert van, ami odaköti.

A második felvonás kontrasztot alkot az elsővel. A színes, vidám hangulatot felváltja a feketeség és a komorság. Traviata még jobban gyötrődik, még inkább előtérbe kerül a fertő okozta szenvedése, aminek végére lassan, de biztosan felőrlődik a szervezete. Traviata megbetegszik és ágynak dől, esik a hó és Traviata már az utolsókat rúgja. A darab egy haláljelenettel ér véget, akár csak az opera.

Összességében egy jól összerakott és szépen koreografált táncjáték volt, ahol a „klasszikus elemek” jó arányban keverednek a kortárs elemekkel. A történet menetét kiválóan nyomon lehetett követni, és a zene is megfelelően lett összeválogatva. Mindezek mellett a koreográfia sokkal jobban a darab mögöttes tartalmát hangsúlyozta ki, ami szerintem nagyon jó ötlet volt, mert nem mindenki néz egy operát ilyen szemmel.

Írta: Békési Botond
Fotók: tancszinhaz.hu
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink