Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 28., hétfő

Scarbantia, Különbségek - Dylan D. Tides versei

Scarbantia

Hét pecsétes tölgyfaasztal
régi ifjakról beszél;
barátunk egy kancsó bor csak,
fejünk hajtva, súg a szél.

Halk az ének, hű a lélek, 
szótlan sír az életért,
két magyar szív összebújik,
együtt sóhajt Sopronért.

Ősz apánk egy messzi korból
kopott fényekről mesél,
hős karokról, büszke lángról,
benne lobban, tűzben él.

Halk az ének, hű a lélek, 
szótlan sír az életért,
három szívből hull a bánat,
kéken csillan Sopronért.

Hangja pezsdít, lábra állunk,
minden újra színbe tér!
Napsugár szúr át a felhőn, 
nincs tavasz, mi így zenél!

Szól az ének, hű a lélek,
felkiált az életért!
új raj indul, tenni készen,
szívük adják Sopronért!

Egyre nő a hit a hittel,
Gyűl az ember, forr a vér,
minden cseppje új a testben, 
harcra hív, a jóra kér!

Zeng az ének, hű a lélek, 
vihar kél az életért!
két tucat szív összedobban,
egybeforrva Sopronért!


Különbségek

A tölgyesben, alig-lomb közt ezer kis csőr bogarász,
télből-érlelt nyárra-várót ezer torok dalolász.

Ketten járnak benn a fák közt, elmerengve álmukon,
szokott csapás fut előttük, s nehéz tavasz vállukon.

Az egyik az árnyék foglya, ismer minden lágy mohát,
fél, ha zizzen, zúg az erdő, nem találja otthonát.

A másiknak döngő léptét panaszolja hóvirág,
erős karja nem fél gátat, reccsen a friss cserjeág.

Az egyik az égig retten, ha egy neszt is fúj a szél,
sírva, bújva alszik éjjel, s ébredéskor újra fél.

A másiktól messze röppen, elszalad, mit megtalál,
titok-sóhajt küld egy társért, de az mindig porba száll.

Az egyiknek remeg szíve, simogatásért kiált,
gondoskodó ölelésben pihenné ki mit kiállt.

A másik csak óvni vágyik, ölelni, s ha végre lel,
bármit adna egy barátért, halna is, ha vére kell.

Így kísért el két merengő egy erdei álmodást,
s így esett, hogy megkapták a kívánt, nagy találkozást.

Fürdőt vett a déli naptól reményszínű fény-kalász,
s kilépve az erdőszélre szemben álltak: nyúl, s vadász...

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink