Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 13., vasárnap

Öt film komolyabb pillanatokra

Írta: Tóth Judit

Vannak napok, amikor egyszerűen meg sem fordul a fejünkben, hogy komolytalan filmet nézzünk. Néha éppen arra vágyunk, hogy a film valami komoly mondanivalót adjon át, hogy napokig rágódjunk a látottakon, hogy elborzadjunk, vagy felemelkedjünk, hogy sírjunk, esetleg keserédes melankóliába zuhanjunk egy rövid időre. Most öt olyan film következik, amely erre a célra tökéletesen alkalmas.

/Figyelem: a lista nem tartalmazza az IMDB top 250 filmjét, így a Száll a kakukk fészkére vagy a Harcosok klubja című filmek sem szerepelnek a listán/

Sárga föld (1984)

Kaige Chen alkotása egészen 1939-ig repít vissza minket az időben. Egy kínai falucskában játszódik a történet, melynek középpontjában egy kommunista katona áll, aki azért megy a faluba, hogy népdalokat gyűjtsön. Kína északi területein akkortájt szigorúan ragaszkodtak a hagyományokhoz. A lányokat házasságközvetítő által adták férjez, gyakran már tizennégy éves korukban, és a lányokat már születésüktől a házasságra nevelték. A felvilágosult katona számára idegennek, elmaradottnak hat ez a környezet, és az ő eszméi által felvázolódik az a komoly ellentét, amely egészen a mai napig jelen van Kínában. 

Leginkább azok számára ajánlom ezt a filmet, akik szeretnének egy távoli, zárt világot egy kicsit jobban megismerni, Chen ugyanis hiteles képet ad a 20. század Kínájáról. Nem csupán a nők elnyomott helyzetére világít rá, hanem arra is, hogy az országra jellemző elmaradottság okait a kultúrában kell keresni.


Tajtékos napok (2013)

Boris Vian könyvének filmes adaptációja egy szürreális szerelmi történet, a legkomolyabb talán, amit az elmúlt években láttam. A Tajtékos napok Colin és Chloe szerelmét mutatja be, megismerkedésüktől egészen a tragédiájukig. Bár a szerelmi szál néhol bárgyúnak tűnhet, hiszen tulajdonképpen a történet egyetlen kidolgozott jellemvonásokkal rendelkező karaktert sem tartalmaz, mégis a képernyő előtt eltöltött két óra mélyen elgondolgodtató, és egy ponton nagyon szomorú is. 
A film tulajdonképpen annak a látképe, hogyan megy tönkre két élet, ha a pár egyik tagja megbetegszik. A költségek ugyanis felőrlik a lelket, és a nyomorba taszítanak. Michel Gondry filmje ezt a folyamatot gyönyörű képi megoldásokkal oldja meg. Az élet egyre inkább beszürkül, és a ház egyre kisebbé válik (de nem lövöm le az összeset), ahogy Chloe betegsége elhatalmasodik.

Már Vian korában is az egyik legjobb szerelmi történetként jellemezték, ezért feltétlenül nézd meg, ha egy időre elég a sablonos szerelmi történetekből!


Saul fia (2015)

Már sokan méltatták előttem ezt a filmet, és mivel én sem tudnék jobb dolgokat írni róla, nem is gondoltam arra, hogy kritikát publikáljak Nemes Jeles László első egész estés filmjéről. A kitikai fogadtatása önmagáért beszél, korábban azt is megírtam, milyen hatást vált ki a nézőből, ha beül a moziterembe. Mára szerintem mindenki ismeri a történetet, mert az, aki látni akarta, már számtalanszor megnézhette, aki meg nem, az már számtalanszor tehetett tanúbizonyságot tudatlanságáról a közösségi oldalakon burjánzó, negatív hangvételű kommentáraji segítségével.

Én leginkább azért tettem a listára a Saul fiát, mert számomra ez nem csupán egy újabb fájdalmas történet a Holokausztról. Pici párhuzamot vonnék Roman Polanski A zongorista című filmjével, mert mindkét film mondanivalója (szigrúan szubjektíven) az, hogy a legkegyetlenebb körülmények ellenére is meg kell őriznünk az emberségünket. Nemes Jeles László egyedi látásmódja arcot adott ennek, így talán nem felejtjük el olyan könnyen, azt, aminek ösztönösen bennünk kellene lennie.


What's Eating Gilbert Grape? (1993)

Leonardo DiCaprio korai filmje ez, melyben a szintén zseniális Johnny Depp és Juliette Lewis is szerepet kapott. A film mottója ez lehetne "konstans nihil". A történet nem túl bonyolult: Gilbert (Johnny Depp) apja halála után egy a semmi közepén lévő házban hirtelen családfő lesz. Nem csak szellemi fogyatékos öccsét kell ellátnia, hanem súlya miatt tehetetlen anyját is. Egyetlen reménysugara az a lány lesz, aki néhány napot abban a pici városkában tölt, mondanom sem kell, egy szerelmi szál bontakozik ki közöttük. 

A film nem túl jó igazság szerint, viszont helye van a listán, mert van egy nagyon komoly mondanivalója. Nem hagyhatjuk, hogy a kilátástalanság és a monotonitás kiirtsa belőlünk az álmokat. Néha merni kell, és vállalni a kockázatot, főként akkor, ha önhibánkon kívül kerülünk egy adott szituációba. Mert néha a szeretet leláncol, és a lelkünket egy kopár sivataggá változtatja át.  Ebben a történetben szinte csak tehetetlen emberek vannak, az anyát a depressziója és a súlya, Arnie-t a mentális állapota, Gilbertet pedig a kötelességtudata teszi azzá. Ha őket nézzük, talán rájöhetünk, kell-e változtatnunk az életünkön.


Sweet Movie (1974)

Ezt a filmet szigorúan 18 éven feletti ínyenceknek ajánlom! 

Dusan Makavejev filmjét nem könnyű értelmezni, és befogadni sem. Egy olyan komplex képet kapunk arról, hogy a vad kapitalizmus hogyan falja fel az emberi értékrendet, illetve hogy a keleti kommunista eszmék mit is tesznek tulajdonképpen az emberrel, hogy egyszeri megtekintés talán nem is elegendő arra, hogy érdemleges értelmezést írjunk róla. A Sweet Movie gyönyörű párhuzamot teremt, amivel szembe állítja a hetvenes évek két vezető idelógiáját, megmutatja mindkettő árnyoldalát, a vérengzésekkel, az elanyagiasodással, és sok egyéb dologgal együtt. Az olykor meghökkentő (és nem mindig túl gusztusos) képsorokból Jugoszlávia külöleges helyzetét is megismerhetjük, illetve részesei lehetünk egy különleges, asszociatív utazásnak.


banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink