Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 16., szerda

Offroad

Kik vagyunk? Mit mutatunk?  

A Trojka Színházi Társulás és az Átrium Film-Színház közös előadásának, az Offroadnak ősbemutatóját március 11-én láthatta a nagyérdemű. 

A Trojka Színházi Társulás előadásainak hármas alkotóeleme: az adaptáció, mozgás és gesztusnyelv egysége, valamint a zeneiség és képiség kiemelése. A fizika és a prózai színház határain mozognak, ezt a kettőt vegyítik bravúros módon a színpadon. Legújabb adaptációjuk egy kortárs magyar drámát vett alapul, Mikó Csaba Offroad című művét. A rendező, Soós Attila elmondta, ez egy foglalkozás-dráma, mely négy vezető beosztású sikeres emberről szól, de egyiküknek mennie kell. De ki lesz az, aki holnaptól munkanélkülivé válik? 


A nézőtérre lépve halkan lüktető háttérzene fogadja a nézőt, színpad négy székkel és négy mikrofon állvánnyal. Hideg és feszült légkört teremt. Majd megjelenik a négy szereplő és elkezdődik a közel egy órás előadás. Az expozícióban egymást megszakító monológokat hallunk, a szereplők a mikrofonok előtt állva mesélnek. Mind a négyen egy cégnél dolgoznak, ahol egy hete folyik a minőség-ellenőrzés. A mai napon pedig elbocsájtják a leggyengébb láncszemet. Magabiztosak, erősek, tökéletesen végzik munkájukat. Az előadás a munkába indulásuktól kezdődik és tart addig, míg a bizottság elé kerülve felteszik nekik a kérdést „Ki az, akinek nincs helye a cégnél?”. 


A kimondatlan van kimondva. A szereplők gondolatait halljuk. Itt fordítva működik a külső és belső világ. A belsőt mondják ki, azt, amit csak saját magunk ismerünk, minden kozmetika és álarc nélkül. A színpadon látott akció viszont a külső világ felé mutatott arcot reprezentálja. Az ellentét hatalmas. Váltakozva beszélnek hol a mikrofonba, hol pedig kihangosítás nélkül. Ez is kiemel és fokozza a két pólus közti távolságot. Nem azt mondom, amire gondolok, a megfelelés hajt.  Erre az ellentmondásra erősít rá a mozgás, a statikus és a dinamikus elemek váltakozásából adódó feszültség. A táncos jelenetek mozgássorozatai pontosak, precízek, ismétlődők és erősek. A sorozatos földre lökések, emelések majd taszítások, az ütések táncba való átültetése a rideg, hideg valóságot, a másik iránti való közömbösséget láttatják. A színészek rezzenéstelen arccal hajtják végre a mozgássorozatot, majd megigazítják ruháikat és folytatódik a belső világuk kitárása. Idegenek, élnek egymás mellett. A közös az bennük, hogy szabadulni akarnak eddigi életükből, a boldogságot keresik. Küzdenek a szerelemért, de nem szerelmesek. 


A történet az irodaházban játszódik: bejárat, lift, liftakna, szellőző, konditerem, mosdó, tárgyaló. A helyszínek megjelenítéséhez a székeket és egymás testét használják fel a színészek. A látvány minimálisra van csökkentve, még sincs hiányérzetünk. Olykor megjelenik egy-egy vetített felírat a háttérben elhelyezett vásznon, például a táncjeleneteknél a tánc szó, illetve az utolsó jelenetben – a tárgyalóteremben – a nekik szegezett kérdéseket olvashatjuk. Minden kérdésre egyszerre és azonnal válaszolnak, dinamikusan váltogatja egymást kérdés és válasz. Majd egyszer csak felvillan az utolsó kérdés. Erre senki nem válaszol, a lehetséges opciókat a testhelyzeteikkel formálják meg a színészek. Elkezdődik egy lassú mozgássorozat, melyből egyikük mindig kilép jelezve: akár ő is lehetne az, akinek ma mennie kell. És, hogy ki hagyja ott a céget? Az kiderül az előadás végén. Vagy mégsem?! 

Szereplők: Hay Anna, Egyed Bea, Jaskó Bálint, Bárnai Péter.


Írta: Szekeres Vanda
Fotók: Molnár János, Herbst Rudolf
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink