Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 10., csütörtök

(Nem csak) képzelgés- Vasas Marianna versei

Olyan más ma

Olyan más ma - oly más a világ,
olyan súlyosak a játszi fák,
olyan reszketeg a levegő,
olyan kocsonyás a szemerdő,
melyen át e mindent kémlelve,
az ember szépet is nézhetne -
s mégis halott, üveges szemekből
fürkész ki, s az éjhorzsolt sebektől,
csak azoktól tűnnek élőnek,
de rég kiirtották érzőket
saját idegeikből, így járnak-kelnek,
akárcsak, mint világvesztett kísértetek,
s így, e szemüvegen keresztül
a szél is másképpen hegedül
e bús, e nehéz terhekkel tarkított
világra, melybe sok árnyékíj szított
tüzeket - ó, e súlyos világba,
oly más, olyan szomorkás, de hátha
lehet még e bús-különös szebb is,
ha csipet szóval, s tetején egy kis
tettel fűszerezzük, s így elevenebb,
sokkal húsabb, s igen, valósabb lehet,
nem lesz oly más, semmikor e világ,
melyből huncut féreg lelket kirág,
 nem járnak emberként kísértetek -
s nem járnak kísértetként az emberek.

(Nem csak) képzelgés

Rebbenve verdes a végtelen pillangószárnya.
Bennem tükröt bontogat arcod kavargó képmása,
bárki is légy,
Őrangyal, hitves, másik arcom,
- őrizz vagy védj,
esetleg építve rombolj,
miként a taszítás valahol
égbe emel -
légy bárki is, nekem utat lehelj,
hogy fehér porba
hulló csillagom,
szárnyával fodrozzon
mintákat a tavon,
s a fekete havon
-.egy másik dimenzióban -

mert bennem az a vágy lobban,
- halk tajtékhab álommeséin túl -
hogy utam leljem: ez nem csupán képzelgésem -
nem lágy tündérrebbenése szárnyaimnak -
ez a kőkemény igaz s való:
az Illat,
s nem a külvilágszmog-szag,
hanem az az Illat,
mely a lehetségesből kiindulva
száll le a földre,
nem az orrfacsaróból fúlva

tűnik ködbe,
még nagyobb zűrbe, zörögve
lélektelen avarokon-,
hanem a szívfacsaró szépség,
mi gondolatpillérét képzi -
s a lombok homlokzatán
- a megvalósuló fellegvárából -
a tavaszt nem csak látja -
nézi...

s legmélyebbekről felfakadón
sejtcsavarodón is érzi...

Létszobrász

Holdhabot ver az egész
éj borostyán tésztalapjára
egy édencsipkézte kéz,

s csillagmaszat ködcukor-árnya
vet tükröt világtó vizére,
hullámzik az, mi éjt táplálja,

s ráérez sors - fények ízére,
miket nyaldos, lefetyel kisded-mohón,
hattyúfátylak mögül kinézve.

S miként fényt az éjjel, s éjt a fény óvón
alakítja, ugyan nem kénye-kedvére -
kölcsönös egybecsendüléssel s forrón,

forrón, dobogón egymást egymásban védve;
úgy van rád s rátok édes átok hatással
a létszobrász, vésője sosincs elvészve.

Hiába vagy hintve gyakran űrszín árnnyal,
életed magaslata messzire hangzik,
valahol a sors az akarattal tárgyal,

még ha ez út is sugártól az árnyakig;
s ahogy sugár s árny egymásba alakul,
szavaid úgy formálják arcvonásaid...

Egyperces szellem /Anekdota/

- "A gondolkodó - súgta Nietzsche szelleme az egyetemi tanterem közepén megjelenve, lebegve az idősebb nebulók s a tanár  fülébe - azt mondja: Szellem.
A kiváló gondolkodó viszont felteszi a kérdést: milyen szellem?
Úgy tűnik nékem, hogy a különös közelebb áll az Istenséghez - aki vagy ami halott - mint az általános.
És épp azért szenved e világ - mert megöltük őt!
Valójában az üres absztakció a halott. De rajtatok, a jövő filozófusain áll vagy bukik - hogy megölitek-e őt!"

A meghökkent, máskor olyan szenvedélyesen előadó, szemüveges-szakállas tanár kiejtette a kezéből az addig oly mélyen szívott szivarját. Egyik diákjától kapta még konzulensbéli ajándékként, és ebben a kisteremben, ablak lévén, titokban tudta szívni-fújni az aromás füstrudat.
Most viszont döbbent csend szédítette a diákságot.
Hamarosan ki is ütött a tűz. A belső tüzek ekkor fellobbantak, majd gyorsan kialudtak, ahogy a tűzoltó készülék bőszen betöltötte szerepét.

A nagy sokkos ijedelemre a diákoknak többet eszükbe sem jutott arra az absztrahálási következtetésre jutni, hogy minden óra unalmas - így Nietzsche szellemének kívánalma végre beteljesült.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink