Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 18., péntek

Hugh Howey: A siló (könyvrecenzió)

Az A siló a poszt-apokaliptikus irodalom egyik visszafogott, mégis figyelemre méltó darabja. Pont olyan, amilyennek egy bezárt, kompakt világban játszódó sci-finek lennie kell: tömör és takarékos.

Az 1975-ös születésű amerikai író, Hugh Howey alighanem leghíresebb művéről van szó. A könyvet először elektronikusan, magánkiadásban jelentette meg, ám – ma már talán nem is annyira meglepő módon – ez nem jelenti azt, hogy a regény, vagy inkább regényfolyam ne lenne színvonalas. A világsiker pedig nyilvánvalóan magáért beszél. Idehaza a Könyvmolyképző Kiadó gondoskodott róla, hogy a magyar közönség is megismerhesse.


Mi is az a siló? Ömlesztett őrlemények, szemestermények tárolására szolgáló… Korántsem! 144 emeletnyi, föld alá bújt, komplex, minden igényt kielégítő, önfenntartó élettér. Több ezer ember vallja otthonának, miután generációkkal a regény cselekményének kezdete előtt a Föld felszíne lakhatatlanná vált. A silóban élő szorgos túlélő-leszármazottak a külvilágról mindössze annyit tudnak, amennyit a külső kamerák képei szolgáltatnak nekik. Más kérdés, hogy többségük nem is kíván ennél többet – amit a kijelzők még ép LED-jei láttatnak talán csak káprázat, emlék a múltról, míg az óvó siló maga az élet, maga a valóság.

Tökéletes hely az apokalipszis után, nemde?

Természetesen ebben a körülményekhez mérten idilli világban is akad olyan, aki mást gondol. És itt bújik ki az (első) szög a zsákból: a silóban hagyományosan nem szeretik az ilyesféle mentalitást. A kierőszakolt közvélemény szerint minden úgy jó, ahogy van, mert nincs, vagy nem ismert más üdvözítő út. Ne is gondolj rá, sőt, legjobb lesz, ha a fejedet is kiüríted.

Mindeközben a kamerák optikái napról napra koszosabbak, a külvilág a domboldallal, néhány tereptárggyal, s a háttérben egy ősi város csonkjaival egyre inkább belevész a seszínű masszába. Valakinek ki kell mennie az eszközöket letakarítani, különben oda az utolsó kapocs ahhoz, ami egyszer volt. Enélkül az ember végleg, szellemileg is a föld alá kerül. Csakhogy a kinti levegő hamar átrágja magát a védőruhán, a takarítás egyirányú út. Itt jönnek a képbe azok, akiket a lázongó gondolataikért halálra ítéltek ebben a demokratikus zsarnokságban. A törvények összekötik a szükségeset a hasznossal: elég egy rossz szó, és az ember máris kint találja magát súrolókefével a kezében, gyomrában az utolsó vacsorájával.

Mire számíthat így az, aki érzi és nem hagyja nyugodni, hogy valami nagyon nincs rendjén a silóval, valami, ami vele együtt a felszín alatt rejtőzik?

Az A siló – mint már említettem – magánkiadásként indult. Mégis elképesztően sikeres lett. Miben tudott újat hozni e divatos mivoltánál fogva alkotásról-alkotásra megrágottabb műfajban?

Azt gondolom, hogy az A siló-t mindenek előtt érdekessé teszi az egyedi struktúrája – amit az író a „kiszerelésben” is nagyban felhasznált. Annak idején pár dollárért megvásárolható volt az első rész, ami mindössze 45 oldalra rúgott. Kóstoló. Egyébként az összes részen átívelő fejezetszámozású, de értelmesen tagolt könyvek hossza legfeljebb csak az olvasás megkezdéséig szokatlan – mint annyi mindent, úgy ezt is eltalálta az író. A cselekmény gyors, de nem pörgős értelemben az. Akciójelenetek, autósüldözések, mutánsok és egyéb megmagyarázhatatlan jelenségek nincsenek, ésszerűség viszont annál inkább, ami viszont nem enged meg hosszas elbeszéléseket, céltalan évődést. Ez egy jó sci-fi. Nincs üresjárat sehol, a párbeszédek is pont addig tartanak, ameddig kell. Minden a megfelelő méretű (ld.: A siló 2). A karakterek kifejezetten érdekesek, tartalmasan ábrázoltak, Howey nem riad vissza az idősebb főszereplőktől sem.

Az A Siló nem foglalkozik a múlttal, a kataklizmával – ez gyakran tényként kezelendő manapság a műfajban, részint pont a poszt-apokaliptikus művek mennyisége miatt. Nem lepődünk meg különösebben azon, hogy a világvége bekövetkezik – van (pontosabban: lesz) és kész. A silóban született emberek számára a címadó létesítmény jelenti magát a világot, az otthonukat, mely pont elég nagy ahhoz, hogy többségük mégse tudja magát azonosítani vele. Éldegélnek és hagyják, hogy a fontos döntéseket a fejük fölött hozzák meg. S ahogy a régi világban, úgy itt is felmerül a kérdés: meddig tartható fenn ez az állapot? Mikor telik be a pohár? Mi lesz, ha kapnak egy akkora pofont, amitől már a legbékésebb is kénytelen lesz visszaütni?


A siló
Hugh Howey

Oldalszám: 60
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Wool 1.
Fordító: Rákócza Richárd
ISBN: 9789633731338
Országos megjelenés: 2013.07.15
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink