Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 9., szerda

Fedőneve: Bihari

Ugyan, egy írónak ez igazán nem jelenthet problémát. Na de Sándor, csak írja le, hogy mit mondtak, kik, hol és mikor…

A dráma a vidám fiúkkal kezdődik, csókok, poszterek, sakkjátszmák. A nézősereg nevetve felmorajlik, repkednek a poénok, nem is dráma ez, félreírták a prospektuson. Aztán Sándort behívják, mert történt valami kis lopás a gyárban, jó lenne, ha tanúskodna. 

Majd félholtra verik a szomszéd szobában. 


Írja alá, és semmi nem derül ki… Nem kell az anyjának tudni, hogy buzeránst nevelt. Mellesleg ez, nos hát, ilyen kis magánügy. Minket nem igazán érdekel. Minket inkább a Barátai érdekelnek. 

Mert járnak hozzá barátok. Ellenzéki csőcselék, a demokraták, s hiába nem kérdez ő tőlük semmit, nem akar hallani semmit (mert amiről nem tud, azt nem is jelentheti), mégis beavatják a tervekbe. Mégsem írták félre a szórólapon, ez dráma. Még mindig vicces, a néző szeretne nevetni, de csak nyikkanásra futja, a félig kieresztett kacaj nyüszítéssé halkul.

Fáj végignézni, ahogy ez az ember tönkremegy. Mert ebbe belerokkan. Nem is az a legrosszabb, amikor kiderül minden, amikor arról üvölt a sajtó, hogy jobb volna, ha ez az undorító ember soha egyetlen szót sem írt volna le. A nemzet árulója, sütik a bélyeget a homlokára. Nem lehet menekülni, mert ez a rendszer mindenkit be tud darálni, mindenkinek van gyenge pontja, olyan, amibe ha belenyúlnak, állatként görnyed össze a padlón. 

„A bűnös az a politikai rendszer volt, amely felmosórongyot csinált egy emberből. (...) Az áldozat Te vagy, Sanyi” – Kenedi. (részlet az ÉS-ben megjelent nyilvános levelezésből)

Huszonhét év telt el a rendszerváltás óta, s már csak a „homoszovjetikuszokban” él a szocializmus, az emberekben, akik benne rekedtek a rendszerben. De azért itt van még a levegőben, ki nem nyitott akták, csendes emberek, akik őrzik életroppantó titkaikat. 

Tar Sándorról 1999-ben derült ki, hogy III/III-as ügynökként tevékenykedett, fedőneve Hajdú – a darabban Bihari. Az értelmiségi kör kivetette magából, alkoholba fojtotta magát, se munka, se regény, se jövő. 


„Tudod, ebben az én rémtörténetemben a tehetetlenségen és a félelmen túl ez volt számomra mindvégig a legrettenetesebb: hogy sosem tudtam, tudhattam azt, mennyit érek igazán. Mi az, amit magamnak, mi, amit a BM-nek, és mi, amit az ellenzéknek köszönhetek. Egyetlen pillanatig nem lehettem biztos benne, hogy tényleg nekem szólnak-e a sikerek, hogy valóban jól írok-e, vagy pusztán ebben is a cég nyom, támogat.”*

A dráma végén pokrócba bugyolált haldokló, izzad és reszket, sír és öklendezik. Minden nevetés kiszorul a nézőből, csend majd taps. És az emberek úgy lépnek ki a Sufniból, hogy nem bírnak szólni. 


Ménes Attila drámáját Máté Gábor rendezésében tekinthetik meg a Katona József Színház Sufnijában. Mesterien használják ki a szűkös helyet, pár fadobozzal, egyetlen pici szobában játszanak, ami az egyik percben egy német diákszálló, a másikban Sándor otthona, harmadikban a rendőrség. 

Kovács Lehel, Takátsy Péter és Pelsőczy Réka minden mellékszerepet magukra vállalnak, a nézők előtt öltöznek át, s nem csak a ruháikat váltogatják, hanem a személyiségüket is. Kovács Lehel hol Sándor lakótársa, vidám gyerek, lehet néha büdöske kicsit, bár nem tudja megkülönböztetni a Beatlest a Rolling Stones-tól. Aztán katonai egyenruhában aláíratja a földön fetrengővel az ügynöki papírokat. Maszkot le, maszkot fel. 

Mészáros Béla maga lesz Sándor. A vastaps alatt nem mosolyog. Ott, a Sufniban, ő Bihari.

Írta: Veréb Árnika
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink