Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 4., péntek

De nehéz, Hátha benyitnak, Est és reggel, Tű a vénán - Szöllősi Betti versei

De nehéz

De nehéz úgy mértéket tartani,
ha semmid, semmid nincsen,
s de nehéz úgy hallgatni,
ha a szó csak minden kincsed.

De nehéz úgy boldognak lenni,
ha minden ág csak húz,
ha maradnál, akkor is menni,
mellet ki – hasat behúzz!

De nehéz úgy kívül örülni, 
ha belül tenger a könny,
de nehéz csak üresen nézni,
s szívszakadva mutatni közönyt.

De nehéz a mának élni,
ha a tegnap súlya ül a vállamon,
s a holnaptól nem félni:
amit mondtam, vállalom.

De nehéz elhagyni a hazád, s otthon lenni máshol,
és úgy mondani igazat, hogy senkinek se fájjon.


Hátha benyitnak

Ha bezárják ajtaját a szívnek,
minden kamrára sötétség borul,
nem lesznek többé egészek a rímek,
s kinél a lakat: egyedül az okul.

Nem lesznek többé szépek a reggelek,
s szívvel adott utolsó falatok.
Lesznek majd esték: Úgy reszketek!
- Hideg az éjjel, mindjárt megfagyok!

De biztonságban lesz minden dobbanás,
amit nem oszthatsz meg senkivel,
s lesz majd lassan bele-roppanás,
és összebújás a semmivel.

S ha valaki egyszer arra téved,
S ha Ő lesz az: majd belédnyilal,
hát tárd ki minden ajtód s fényed,
s várjad hátha benyit majd.


Est és reggel

Csillagot szórt az égre a sötétség,
mint ezer lámpás úgy ragyog,
színe korom vagy sötétkék,
és a reggel már messziről zajog.

A hajnal lesöpri, amit az éj felfestett,
s naranccsal borítja az egész horizontot,
az este sötét pokróca lassan felfeslett,
s eltűnik az egész, mire kimondom.

A reggel álmos arccal néz le rám,
egy sugarát a lepedőn felejtette,
téved, ha azt hiszi, visszaadom netán,
mert az égbolt mögé rejtettem el.


Tű a vénán

Tű vagy a vénán és belém látsz,
aluljáróban árult olcsó lágydrog,
én szeretlek és te imádsz -
belőlek - nem érdekel minek láttok.

Testem takaró - húzd hát magadra,
nézd és még így is fázunk.
Aranylövés - dőlne az én javamra,
csak megfakulunk és többé nem látszunk.

Zuhanok most szárnyak nélkül,
pedig igazán sosem repültem,
lennék az, ki az élettel végre megbékül -
mert a te hibád, hogy ide kerültem.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink