Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 26., szombat

Az álmodozó, a csaló, na meg a trafikos

Mesél a bécsi erdő az Örkény Színházban

„Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek. A rettenetest meg kell mutatni.” (Ödön von Horváth)

A darab története egyszerű. Egy lány, akit szükségházasságba kényszerítenek, s az első adandó alkalommal, amikor azt hiszi, a szerelemmel találkozik, elmenekül a frigy elől. Vadházasság, fattyú, egy tört-szívű apa, vörös lámpák, ahogy az lenni szokott. Viszont, ha az Örkény Színház felsorakoztatja szinte az egész társulatát, akkor sejtheti az ember, hogy nem csak egy hétköznapi – bár rettenetes – történetről lesz szó.


A színpad közepén egy zongora. A zongora előtt egy copfos kislány ül, játszik, először gyerekes ügyetlenséggel, dühösen csap a billentyűkre. Aztán táncolni kezdenek az ujjai, akár a mestereké. Majd hátrafordul. Szőrös férfiarc a kislányálca alatt. 

A zongora végig a középpontban marad, ahogy a zongorista is, a hangszer bolt, ablak, ajtó, ágy, fal, minden berendezés, amire egy bécsi kalandban szükség lehet. Az egyik jelenetben például jó tíz percig bujkál benne észrevétlenül az egyik szereplő.

A darabot Bagossy László rendezte, három felvonásra bontotta, ki tudja, talán azért, hogy minél több időt beszélgethessünk róla, mielőtt végleg legördül a függöny. Rettenetesen jól fokozza a hatást, már az első felvonás után érzi az ember, hogy nagyon fog fájni a vége. Páratlan, ahogy a szinte üres színpadon világot varázsol egyetlen zongora és egy szék segítségével. Hiába a díszlet feltűnő hiánya, a nézőnek mégsem kell kompromisszumot kötni, tudja, hogy Bécsben van, anélkül, hogy azt akarná hinni.


A bababoltos lányát Zsigmond Emőke alakítja, nem egyszerűen eljátssza, hanem Marianná válik. A végszó után sem mosolyog, rajta ülnek az utolsó percek, a karakter nem engedi, hogy a színésznő élvezze a neki járó vastapsot. Vajda Milán, a kikosarazott vőlegény, az örökös világfájdalmával, mintha az arcára fagyott volna a mélabú. Polgár Csaba, először a trafikosnő (a mindig remek Für Anikó) szeretője, mit szeretője, kitartottja, majd a vad csábító, aki szépen belefullad a magára aggatott szerelemtől. Pogány Judit itt nem mesebeli jó tündér, épp ellenkezőleg, maga a megtestesült gonosz boszorkány. Láttam, mit tettél az éjjel!

Kákonyi Árpád, a szőrös kislány külön megérdemli a tapsot, ő volt a darab alfája és omegája, a nap, aki körül az egész mese keringett. Na meg tőle jött minden zene, méghozzá nem is akárhogy. Láttak már bárkit is a zongora alól fekve játszani? 


Március 18-án mutatták be a darabot az Örkény Színházban és egészen május végéig minden héten színpadon lesz a bécsi erdő. Aki tudja, bújjon el benne!

Írta: Veréb Árnika
Fotók a próbáról: Örkény Színház
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink