Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 12., szombat

Álom a színpadon

Ballet Preljocaj

A The New York Pieces két Preljocaj-darabot foglal magába, a Spectral Evidence-t és La Stravagaznat. 

A Spectral Evidence nyolc táncosra írt darab, négy férfi fekete öltönyben és négy nő fehér hálóruhában, hátukon vörös golyó ütötte seb. Olyanok, akár egy délibáb, távolról reszketnek, az ember szeretne a közelükbe lépni, de nem lehet… Egy egész világ választ el tőle. 


A darab visszarepít minket egy tünékeny világba, ahol az üldözött boszorkányok messzire repülnek. John Cage komponista lélegző zenéjére lélegzik nyolc test, s magával húzza az egész nézőközönséget. Szárnyakat érez a karján az is, akinek sose volt. 

A La Stravagaznában összecsap a múlt és a jövő, az ősi kelet és a modern nyugat. Először csak a Nyugat hat táncosát látjuk, majd felemelkedik a színpad hátsó fala, kísérteties, életperceket számláló óra hangjával, s mintha fabábuk tűnnének elő, különös barokk és nomád ruhakölteményekben. Hat innen, hat onnan. 

Először csak egymásnak válaszolgatnak. Versenyeznek, a láthatatlan fal két oldalán. Kelet táncol Nyugat néz. Nyugat táncol Kelet néz. Aztán a két oldal, ha félve is, de összeolvad. Ahogy a gyerek közelít a vadállathoz, olyanok a táncosok, méregetik egymást. És összeáll.

Emlékszem.

Hangzik el a szó a darab elején. Emlékezet ez, a darab az időről szól, a farkába harapó kígyóról, hogy mindig visszatérünk oda, ahonnan indultunk, a múltunk bennünk él. Mindig emlékszünk. 

2013 őszén alakult a New York City Ballet Társulat. Angelin Preljocaj a számukra írta a Spectral Evidence-t, klasszikus balettet tanult táncosoknak, hogy csináljanak valami olyasmit, amit még soha korábban. John Cage műveire képzelte el, még mielőtt meghallgatta volna, tudta, hogy ő az a komponista, aki hangokra tudja írni az álmokat. 

1997-ben született a La Stravagazna, megrendelésre. Mégis ösztönből épült, New York hatására. Preljocaj a városba repült, hogy megalkossa, s a város segített neki. Bevándorlóként benne is összecsapott a Kelet és Nyugat. Majd’ két évtized után előszedve a darab már teljesen más, mint akkor volt. A táncosok továbbépítik minden egyes mozdulatukkal. De ez a lényege a művészetnek. Hogy éljen.


Írta: Veréb Árnika
Fotók: Nemzeti Táncszínház
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink