Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. március 7., hétfő

A város sellő szemmel - Sütő Fanni művei

Budapest flash 1.

A villamos tömve van, még arra sincs hely, hogy előhalásszam a könyvem. Az első és a második kávé közötti félálomban lebegek, ilyenkor mindig azt kívánom, bárcsak megnyúlna a tíz perces út, szétfolyna a végtelenbe, és én békében bambulhatnék tovább. A megállókban az emberek tüntelőleg újságba vagy az okostelefonukba mélyednek, így egyszerűbb elkerülni a Fedélnélkült áruló hajléktalan tekintetét. Bárcsak tudnék rajzolni, olyan jó skicceket lehetne ilyenkor felvázolni téglaporvörös és huncutkék pasztellel. A pesti ablakok álmosan pislognak vissza rám, a szobor-nők szomorúan kelletik magukat. Túl magasan vannak, hogy bárki megcsodálja kőkebleik vagy görögös arcvonásuk, csak a szemközti házfal Herculesei kacsingatnak át. A reggeli rohanásban amúgy sem figyel senki sehova, az ezerfejű tömeg csak robog a célja felé A boltok már nyitogatnak, de sok ablakon még alszik a zsalugáter, a kicsiny erkélyeken csak a galambok ülnek. Kivéve egyet a Mester utcánál. Egy lány guggol ott, fehér nyári topban, festett fekete hajával játszik a felszálló kipufogógáz. Elmélyülten cigarettázik. Alatta zsong a város, de ő csak az eget nézi, észre sem veszi a lábai előtt heverő világot. Elnyomja a csikk parázsló végét a falon, majd megrázza magát, és elrepül a Szabadság-szobor irányába.


A város sellő szemmel

Az otthonom olyan gyorsan tűnik el,
mint ahogy a jégsapkákból víz lesz
tenger volt, most parki tó,
apró dekoratív díszlet.
Az irodaház a felhő-húsba mar
oldalán fényes üvegpikkely,
megannyi antenna a nyílt égbe kapar
és daruk orrára simul a nikkel.
Sivít a duda, ordít a motor,
hol van már a mélyég csendje?
A park szélénél markoló kotor
S a fák csak hullanak rendre.
Nem sokára talán engem is elérnek,

Nem lesz a városban többé szirén ének.

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink