Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 19., péntek

Vendégünk: Sylvester Anita

Van egy költőnő, aki képes arra, hogy nagy család mellett is naponta elkápráztassa az olvasóit.

A Nő, egy három gyerekes Anya, aki kisbaba mellett is megtalálja azt az egyensúlyt, ami segítségével Művész lehet, valódi KÖLTŐ, a nagyok utódja.
Egy Ember, aki varázsol, bűvöl, és igéz a legősibb, legszebb mágiát használva, a szavakat.
Segítő, akinek az oldalán nyugalmat lel a megfáradt szív, békét a háborgó, támaszt a bizonytalan, és erőt a megfáradt.
Én azt hiszem, ezek tesznek valakit igazi Alkotóvá!

Most csak néhány versét hoztuk el, hogy bemutathassuk, de reméljük, hogy sokan kedvet kapnak, hogy rendszeresen olvassák Őt!

Egy kis varázslat a mindennapokba...



SYLVESTER ANITA 

ÁLMOK

magtalan álmok szétzilált boglyája izzik parázstalan
vágytalan égbolt vaksötétjébe néz szemem
millió csillag - s mind halott
a szerelem élettelen

megcsókolt a vágy s én felébredtem
fejemre deret húzott 
vad köpenye az éjnek
s hajnalt látva eliszkolt

elfogyott a csillagok árnya
vakít a napvilág ígérete


TÉLI CSEND

Dermedten ül szívemen a fagy,
mert én téged másnak láttalak.
Most itt állnak köztünk a falak,
csendjébe zárva magam, magad.

Hiába hullott a tájra hó,
szűz tisztaság, meleg takaró.
Nem védi meg lelkemet a jó,
némán pihen bennem a szó.

Dérbe burkolózik a határ,
búsan rikoltják a varjak: kár!
Zúzmarától csillognak a fák,
hangtalan éget belül, ha fáj.


ESTHAJNALCSILLAG

Fáklyaként gyúl a hamvadó egeken
parázs szemeit őrzi a messzi éj
zsarátnok fény táncol a fellegeken
vakítva szikrázik a holdtalan ég

Meleg sötétben éledő pásztortűz
gyémánt koronás szűz fénykörébe von
hívó végtelen magától el nem űz
áldó ígérete többé el nem old

Örökké bolygó láng, mely ragyogva ég
hajnal gyöngypárás édes lehelete
tündöklő Esthajnalcsillag szerelme

izzó máglya, mely melegít minden éjt
alkony balzsamos érintésű keze
angyali álmok bűvös igézete


A CSENDBŐL

A csendből érkezik derengő ég alatt,
ellopja szótlanul a kósza vágyakat,
kinyitja napszemét a messzi végtelen,
árasztja szívekbe a fényt a érzelem;
szavakban elrejtett a néma gondolat,
a tűz a megszikkadt faágnak lángot ad,
a varázs elterül tündérek lábnyomán,
és szemek tükrében lobbanva ég tovább.


LIED

Könnyű álom szerterebbent,
mint kiscsikó elfutott.
Énekelném egyre szebben,
de érzem, már nem tudom.

Elmúlt a vágy, mint tünde fény,
sűrű éjben itt hagyott.
Sebzett szívben kihunyt remény,
semmi sincs, csak puszta ott.

Elvitte mind a nyár dalát,
hideg télben megfagyott.
Üres karral állnak a fák,
én igéztem szép vadont.

Messze már a rét virága,
illatából itt maradt.
Hogyha hagynám, újra fájna,
de jól tudom, nem szabad.

Szép lelkében hogyha hittem,
szálljon tovább, engedem -
Nincs helyed már itt a szívben,
ég veled hát, szerelem!


Anita versei megtalálhatóak a Facebookon!
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink