Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 27., szombat

Tánc a királyról

Oidipusz tragédiája a Bozsik Yvette Társulat táncrendjében

Történet a királyról, aki meggyilkolta az apját és feleségül vette a saját anyját. Szophoklész az ősbűnről írt, amikor Oidipusz király történetét tragédiába foglalta, a Bozsik Yvette Társulat most eltáncolja.

Csak zenét és a saját testüket használják, hogy elmeséljék Oidipusz király meséjét. Aki még sosem találkozott a történettel, ne ezen a darabon próbálja meg megérteni, hogy miről is szól, előzetesen ismerni kell a tragédiát ahhoz, hogy össze lehessen fűzni az eseményeket. 


Ez a darab rendkívül nyomasztó. Maga Bozsik Yvette táncolja el Oidipusz szerepét, méghozzá meglehetősen kegyetlenül. Elég mozdulatlanul állnia a hatalmas, fekete magas sarkújában, a testtartásából sugárzik a hatalom, a becsvágy és a romlottság is.

Keverték a jelmezeket, jelentése van annak, hogy Oidipusz napszemüveget és bőrkabátot visel, Tiresias szőrmellényt, a nyitótáncban pedig minden táncos fekete ruhát, fekete harisnyával az arcán. Oidipusz egy magas lépcsőről sétál lefelé, cipősarka mellett nyomorog az arcnélküli tömeg. A fekete színt később sem hagyják el. Csak egyetlen egy karakter visel fehér jelmezt, Tiresias, a vak jós, aki előre elmondja, hogy a bűnös, akit Oidipusz oly nagyon keres, önmaga.


A legkeményebb pillanat az egész történetben, hogy Oidipusz előre kiszabja a büntetést annak, akinek rossz erkölcse nyomorba döntötte Théba városát, majd mikor fölfedezi, hogy saját maga volt az, Iokasté (anya/feleség) teteme mellett végrehajta magán a büntetést. Saját kezével oltja ki szeme világát, majd száműzi magát a városból. Bozsik Yvette vérrel rajzolt arca beleég a néző emlékeibe.

„De nem más szúrta ki szemem, csak én, csak én magam.
Mit ér a szem nekem,
ha látva sem láthattam volna semmi jót?”
(részlet Szophoklész Oedipus királyából, Babits Mihály fordításában)

Kellékként sokszor használnak olyan testmagasságú műanyag lapokat, melyek áteresztik a fényt, látni engedik az alakot mögöttük, de közben visszatükrözik a nézősereget. Magán érezhette mindenki Oedipus uralmának nyomasztó mélységét. Torz a tükör, de attól még tükör.

Szinte kötelező az Antigoné után az Oidipusz-történethez nyúlni. Bozsik Yvette nem kerülhette ki a királyt, hát magára öltötte az arcát. 

Írta: Veréb Árnika
Fotók: tancszinhaz.hu, tanckritika.hu
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink