Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 1., hétfő

Lírázgatások Szabó Dárióval

Szabó Dárió neve már ismerősen csenghet olvasóinknak. A Gondolatgyilkosok, illetve a Profilod a valóság felett című verseskötetek szerzője most ismét ízelítőt ad világából. További szószabásokért kattints Facebook-oldalára!

VezeklÉs vallomás

Mátyási Nikola részére, szívvel


Bűnös, ki kevés hozzá(d), hogy megnézze,
Mit tett veled;
S az a bűnöskevés én vagyok magam,
S most nézek magamra, hogy hiányodban
Tumultusban is csak színehagyott magam vagyok.
Többé már tán ki sem állhatsz, most később pedig
Zihálhatom, hogy magam már így (én sem)
Ki nem állhatom…
Hogy ha veled nem vagyok,
Ha vagyok
Ki vagyok – ezt kérdem is,
Hisz veled lenni érdem is és érdemes.
Hogy nélküled ki vagyok?
Nélküled ki vagyok az mindegy,
kívüled az összes többi mind egy.

Horzsolódás

Túl régóta izzadok hámrétegeim mirigyei mögött;
A szimmetriát mint fontoskodó tényezőt levedlettem –
Immunműködésem számára megszűnt a balansz.
Múltam az aszfaltra vágva vonszol s én üdvözlöm őt,
Üdvözöllek téged, mert illendő, még akkor is, ha
Momentán ő vagy te leszel az ítéletvégrehajtóm.


kéj

a nap fénye még meg-megcsillant félszegen
egy éppen arra fekvő fél szegen
míg óvatosan húztam fel sliccem
te bámultál rám részegen
hogy miként
voltam épp imént
rajtad fekvő részeken

téridő-térítő

álltam, csak magam
s mintha kellett volna
csak vártam
míg hátha megértem magam...
a szellő már régesrég rozsdás
lábakon fickándozott az űrben,
miként csak álltam egy kerge zűrben...
álltam, mint egy főnix, melynek
szárnya hamu maradt...
olyan voltam, mint a folyó,
olyan el-elkóborló de vissza-visszalopakodó...
álltam és végignéztem, ahogy
felírod a nevemet az égboltra...
a véremmel...
lassan ráreccsentem repedt csontomra,
s eltorzultam együtt veled,
a tükörképemmel...
veled, mert te is ott álltál,
te is... ti is... mind...
mind gyáván, mind velem együtt
a téridő-térítőn
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink