Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 10., szerda

Gondolj rám...

Írta: Pirmann Tamás

Bevallom őszintén, habár borzalmasan kíváncsi voltam az új Kern-filmre, volt bennem két kellemetlen megérzés vele kapcsolatban. Az egyik, hogy egy Woody Allen-másolat lesz, mint a Sztracsatella, a másik pedig, hogy egy jelentéktelen, gyenge és felejthető darab, mint a Csudafilm (bár azt nem ő rendezte.) Hatalmas szerencsémre egyikkel sem volt dolgom a vetítőteremben, és egy olyan filmet volt szerencsém végignézni, amely az elejétől a végéig lekötött és ledöbbentett.


A film egy pároldalas Vámos Miklós novellából készült, melyet Kern András maga választott ki és tervezett át egész estés mozivá. (Érdekesség, hogy némi ponton át is írta az eredeti történetet, hiszen a novellában a főhős nem orvos, bár mindez csak felszín.) A történet főhőse Dr. Borlai Miklós, osztályvezető sebész, aki a mindennapjait tengeti ötvenesei végén, és igencsak irigylésre méltó élete van. Gyönyörű feleség, édes kislány, kiváló munka, kórház szerte hatalmas tisztelet övezi, énekes egy kórházi együttesben és bizony bekacsintgat egy-két szerető is, ha esetleg már unná a banánt. Épp ezért derült égből villámcsapásként érik őt a súlyos, hirtelen rosszullétek. Kivizsgálását követően megtudja, végzetes rákbetegségben szenved, és mindössze 6 hónapja maradt, hogy elbúcsúzzon a világtól. Mindezt édesapja mintájára tervezi elkövetni: igyekszik megutáltatni magát családjával, barátaival és kollégaival annyira, amennyire csak erejéből kitelik, hogy így senkinek ne fájjon elhalálozása. A kivitelezést követően azonban szembe kell néznie a ténnyel: sokminden közel sem olyan, mint amilyennek látni vélte és meg kell találnia azokat a dolgokat, amik igazán sokat jelentettek életében.


Ha egy mondatban le lehetne írni az élményt, az a következő volna: „Gratulálok, erősödik a magyar játékfilm!” Bár ez az alkotás sem mellőzi a már megszokott humort, nem központosítja azt, és nem épít köré egy kultikus, kiláthatatlan kisemberi ábrázolást, mint megannyi elődje. Pedig a sok szemétkedés, amit Borlai elkövet, tökéletesen adná mindezt. Ebben a filmben azonban pont a csattanó domborodik ki, a konfliktusra való rávilágítás és a megoldás rögös keresése, amit viszont még az előzetesnek is iszonyú jól sikerült eltitkolnia. Az egész történetnek tétje van, súlya és nagyon nehéz megjósolni az utolsó 3 percig, hogy mi is lesz a végkifejlet. Továbbá jól áll a filmnek Presser Gábor zseniális főcímdalának filmes verziója és kiválóan megteremti az egész alkotás „keserédes” atmoszféráját. A színészek remekül hozzák formájukat, már amennyire képesek lehetnek rá, ugyanis Kern árnyékából egyedül talán Eszenyi Enikő alakítása tűnhet ki, mint Borlai neje. Minden karakter csak mellékszála a teljesen központosított Borlainak, épp ezért mindenki elhanyagolható sorsúvá válik a film alatt. Az egyetlen, aki törődik velük, az maga Borlai, aki viszont az egyetlen, akivel a néző foglalkozik. Így képes volt a történet erős beleélést kiváltani a nézőből, és teljesen személyessé tenni Borlai drámáját.


Mindent összevetve a Gondolj rám! sikeresen meghaladta a „jó kis film” titulust, amivel elnézően illettük az utóbbi évek magyar játékfilmjeit, és képes volt komolyan venni nem csak magát, hanem a közönségét is, és valljuk be: ez mindenkinek nagyon jól eshetett. Nem vállalt sokat, lévén továbbra is játékfilm maradt, de abban egészen példaértékűvé vált, és eredményesen vette nem csak a szakmai ütközőket, de arra a filozófiai kérdésre is adott egy egészen reális választ, hogy mi igazán fontos az életben. Mindezek tükrében, remélem, Kern művész úr megvalósítja kívánságát, és láthatunk még tőle egy hasonló remekművet, melyben majd pilótát alakíthat.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink