Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 14., vasárnap

Február 14. - a Szerelmesek Napja

Azon a varázslatos júniusi éjszakán, amikor összefonódott testünkben fellobbant a láng, nem gondoltunk mi semmi mással, csak a boldogsággal. Az ott, maga volt a SZERELEM. 
Akkor még február 14. nálunk nem volt a Szerelmesek Napja, nevezetessé is csak számunkra vált, mert azon a napon született meg első gyermekünk, egy gyönyörű kislány. Azóta a szeretet nekünk már nem csak szerelmet, hanem szülői érzéseket is jelentett. 
Az ókori görögök szerint hat féle szeretet van, szerintem csak egy, ami ezernyi alakban lágyítja meg szívünket. 
Hívhatjuk bárhogy, a szeretet csak szeretet marad, néha gyermeki szívben, máskor felnőtt vággyal, kínzó hiánnyal, beteljesült álommal, de egész lényünket átjáró megnevezhetetlen − soknevű csodával. 


Fecske Csaba
Ha Laurával beszélgetek

Ha Laurával beszélgetek
izzad a tenyerem
és kiszárad a torkom
és olyan hülyén hangzik
minden amit mondok
ezért egy szót se szólok
ha Laurával beszélgetek.

Fecske Csaba
Jövő

Amikor felnőtt leszek
elveszem Laurát feleségül
amíg ő főz és mosogat
bevágom magam a Ladába
és furikázok egy kicsit
nem kell félnem hogy kikapok otthon
nekem már én parancsolok
s vacsorára mindig palacsinta lesz.


Havasi Orsolya
Csókod

Most éppen arról álmodom,
hogy ujjaim a tarkód köré fonom. Szemedbe tekintek mélyen,
s meglátom minden lelki szépségem.
Megmozdul a vágy az ajkadon,
s magadhoz öleled minden forró csókom.
Még mi remegve összetartozunk,

lelkeink násza lesz minden édes csókunk.
Csak egy perc, csak egy lázas álom,
mégis most ez minden kívánságom.


Első szerelem
avagy az elkésett levél...

Néha visszagondolok,
Emlékek, míg élek, maradtok.
Szóljon ez a vers rólad és rólam,
Bár egyszer levélke volt,
Melyet félőn megtartottam.
Ma már csak örök emlék,
De szívemben mai napig egy égő rózsa.
S kezdem ott, ahol a levélke szólt rólad.

"Drága vagy szívemnek,
S e sorok csakis rólad szólnak.
Jó ideje nagyon szépnek talállak,
Nekem mindig kedves voltál.
Oly aranyos, mit még
soha nem csodáltam.
Szeretnék veled együtt lenni,
Gyerekien játszani, ölelni.
Édes szemeidben
Rabként rabul élni, s eltévelyedni.
Egészed mint orchidea,
Birtokolni.
Bőröd érintésében
Elégni.
Ajkad puha érintésében
megremegni.
S nem feledem el soha,
Szívemben, lelkemben
te leszel egy darabka csoda."

S lehet, évek teltek el,
De örökre te leszel az az egy...
Egy érzés, mely életünkben
Apró kis csoda.
Egy első szerelem,
Mely ki nem huny soha...
S évek múltán is, ha kérded,
Meg nem kapott leveled
sose felejtem el...
soha...


Márk Miklós Viktor
Rózsák lánya

Leszel-e kedvesem
szellő, patak partján?
Tavaszi bíbor-hajnal
mennyboltnak alján?
Hozol-e szivárványt
a megfakult mának?
mosolyodtól széttörik,
a lélekgyötrő bánat.
Csókolsz-e akkor is,
ha megvet, ki nem ismer?
nem érdemli két kezed,
ki keveri a sorsot a tiszta hittel.
Bújj hozzám, szoríts magadba megint,
egymás száján lélegzünk, ízed égi manna.
Álmaink ölelkezve repülnek a vágy felé,
lelkünket várja a szabad, örök szavanna.
Fejem öledbe hajtom, mint őzike anyjának,
csendes erdő mélyén, tisztásnak szélén,
Nem sejtettem, nem tudtam rózsák lánya,
hogy Te állsz ott minden történet végén…


Márk Miklós Viktor
Lelked

Lelked gyönyörű sugarában
Melegszenek az angyalok,
Lényed körül a levegő is,
Meghitt fényben ragyog.

Fodros felhők lebegnek,
Végtelen, s tengerkék az ég,
Amit szavaiddal festettél,
Való igaz, s meghatóan szép.

Megnyugvást és erőt szórt,
Mind a két, simogató kezed,
Révész voltál, s távoli szellemek,
Segítettek, álmodtak Veled.

Szivárványfa legfelső ágán,
Ül a hold, ezüstöt szór palástja,
Neked szánja féltett kincsét,
Irigyli a forró nap, ha látja.

Lelked mélyén, valahol legbelül,
Végtelen film pereg, s benne én,
Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,
Recsegve úszik a szerelem tengerén.

Szél repítsen, dagassza a vásznat,
Majd egyszer, ha Te is elhiszed,
Vár ránk utunk végén a megálmodott,
S Neked megírt, trópusi sziget.

Ahol a kolibrik járták őrült,
Szerelmes, és dalos táncukat,
Delfinek énekeltek, és a nap,
Kísérte reggel, bolondos nászukat.

Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,
És vigyáztak ránk a csillagok,
A lázas éjszakákat követték a sorban,
A józan, gyógyító, és meghitt napok


Márk Miklós Viktor
Alszik a kedves

Fázósan pislog a pirkadat,
erejét vesztve suhan az éj.
Még sötét van az ég alatt,
simogattalak, hogy ne félj.
A tegnapból, mi itt maradt,
szétfújja a kósza szél.

Mosolyogva, csendben nézlek,
halk ritmust szuszog álmod.
Ahol a tündérek mind szépek,
a mese végét nem is várod.
Bevallom, csak attól félek,
könnycseppjeimet meglátod.

Takaród vigyázva simul Rád,
lelkedből szétterül a béke.
Kertedben hajnalt zizzen a nád,
Kezd vörösleni az ég széle.
Nyitott szívvel bújok Hozzád,
a körforgásnak nincsen vége.


Vándor Judit - Caesar
Már mindig ...
Rád gondolok ...

Már megint te jársz eszemben.
Az éj cinkosan eltakar,
féltő-sötéten betakar.
Fejemben remegő gyertyaláng,
fénye arcodra vált;
Minden egyes éjjel -
egyre erősebb fénnyel,
majd egy máglya tüzében,
ott állsz előttem.
S nincs múlt,
megszűnt a távol,
csak te létezel,
s múlt ifjúságom.
Látom szemed kékjét,
érzem bőröd ízét,
tested karcsú vonalát,
hangod tenger moraját,
s beborít a láng ...
Egy sápadt gyertya
tűzvészt csinált!
Kinyitom a szemem,
Köröttem kong a csend.
Szememben gyöngyharmat pihen,
Íme, a jelen:
Még mindig szeretlek!
Már mindig szeretlek!

Jeremy Jones
Elválás

Csak akkor, ha senki sem látja...
(Elválás)
Itt ülök nyugodtan, sötét kis szobámban.
Nélküled fénytelen most is ez az éj.
Cigifüst, emlékek, oly messzire szállnak...
Én már nem is várlak, 
nincsen rá esély.
...Nincsen esély, semmi,
mi még ide idéz!
Nincsen többé ,,jaj!", 
vagy megbicsaklott szó! 
Nincsen most már semmi,
nem remeg meg a kéz.
Végképp el kell menni. 
Más mi volna jó?
Mostantól majd megint néma napok várnak!
De elképzelem azért,
egy másik éjjelen,
hogy kiállsz az ablakba, 
csillogó magányban
és megálmodod mégis,
hogy itt vagy még velem...
...langy szellőnk sodorja akkor lelkünk égbe.
De nem várlak már vissza, nem ugrok a fénybe!
Felém megint újabb, gyorsabb utak járnak.
Szaladhatok, bizony, neki a világnak!
Emlékszel-e kedves, hogyan is vártam rád?
Mint a babonások, ha várják azt a halált, 
amit megjósoltak...
...csendes lesz a holnap.
Mindegy!
Hazatérek.
Szürke buszok hoznak...
Jó lesz így, egyedül.
Jó! Bár nem zenélek...
-Csak tücsök hegedül.
meg némi macska-ének.-
Jó lesz itt, mert lassan minden már az enyém.
Jó itt, 
mondom.
Élek!
Nem jön semmi felém...
Csak az emlékeim!
Az otthonunk hiánya,
hol te sem vagy, és én sem.
Csak ablakok, kitárva...
Hideg ez az este!
Nyugodt vagyok, 
érzem.
Nem várlak hiába.
Soha többé!
Én nem...


Jeremy Jones
Ha lemegy majd a Nap

Ha lemegy majd a Nap
Úgy jöttem, mint kinek otthona sincs,
-igaz társra már reményt sem láttam-,
oly egyedül voltam,
egyedül, 
szétzúzva,
vak reményekkel, egy másik világban...
Valahogy akkor is valóságra vágytam!
Valóságra! Emberre!
Kin nem létezik maszk!
Emberre, kiben semmi nem riaszt!
Sem illat! 
Sem hangulat! 
Sem igen, 
sem az Isten...
Valakire, ki tavasz nélkül nincsen!
Valakire, 
kinek kezében a rózsa,
vagy minden ibolya áldott kincsen nő.
Emberre, kinek ajkán a nóta, 
s a fehér lap is újra, és újra csak álmot sző!
Vágytam valakire,
épp amikor jöttél.
Nem dörömböltem, s te mégis beengedtél!
Engedtél, hisz tudtad, hogy szeretetre vágyok.
Szeretetre, mint a száradó virágok...
Ölelj hát szorosan!
Ne várass sokáig!
Tudd, hogy elkölthetjük még az estebédünk.
Tudd, hogy szó nélkül is élhetünk csodákat,
mert mind egy helyről jöttünk, 
-s hogy többé már ne féljünk-,
egy helyre repülünk,
ha lemegy majd a Nap... 


Nagy László
Bennem ébredsz

Hajadba kúszik a hajnal,
az éj szeme lágyan altat.
Ébred a fény színarannyal
ajkadon fénykarikát hagy.

Libben az éjszaka szárnya,
ringat a kékszínű csendben.
Ablaka égre kitárva
őrzi az álmaid ébren. 

Függönyön lenge varázslat,
csillagos ég takarója.
A hold beragyogja vállad,
álmaim sárga hajója.

Arcodon tétova csendek
játszanak hajnali fénnyel.
Ölelésbe lágyan rejtelek
hol csak a hajnalom ér el. 


Szeretlek

Fekszem, még alszom, de látom 
az álmom! 
Remegő kezemmel, blúzodat 
bontom. 
Hagyom, hogy a lábad, körém 
fonódjon. 
Tested, édes ízét, érzem az 
ajkadon! 
Szeretlek! 

Keresem a holdat, csillagos az 
éjjel. 
Korbácsol a vágyam, vad 
szenvedéllyel. 
Csókolom a melled, és karcsú 
nyakadat. 
Fátyolként borul ránk, ujra a 
pirkadat. 
Szeretlek! 

Huncut lényedet,Te benned 
kutatnám! 
Forrongó ölednek, rejtett 
alagútján! 
Szálljunk együtt, a szerelem 
szárnyán! 
Új ölelés felé, s titkokat 
sikítnál! 
Szeretlek!


Maruzs Éva
Neked szól

A nagyvárosi éjszakában végtelen a magány.
Ülök - és csend és béke lenne és csak az óra jár,
de fáj a csend. Fáj most az egyszer s a béke is sivár.

Tél volt, hideg, kicsike város, körül idegenek.
Fázott a lelkünk. Találkoztunk. Hát így történhetett.
Egy kis tűz kellett. Csak egy parázs. Csak a lehelleted.

S Te mindent adtál. Tüzet és fényt és gyöngéd szavakat
és úgy becéztél, úgy szerettél, hogy szavam elakadt,
de múlik minden. Látod, mára csak emléked maradt.

Azt mondtad, a mesékből jöttem - én tudtam, hogy Te is.
Csillag ragyogott fölötted, dalolt egy hárfa is
s ha nevettél, hát mosolyogtak talán a házak is.


Most messze vagy. Nagyon hiányzol. A nyugalom sivár.
Árnyként bolyongasz bennem. Várlak. De csak az óra jár.
A nagyvárosi éjszakában végtelen a magány.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink