Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 23., kedd

Bohózat bodzaborban

Vérbeli komédiát láthat az, aki ellátogat a József Attila Színház legutóbb bemutatott előadására, az Arzén és levendulára. A darab könnyed szórakozást, felhőtlen nevetést ígér mindazoknak, akik beülnek a nézőtérre, és ezt a fogadalmát maradéktalanul be is tartja.

A bűnügyi bohózat egy kedves brooklyni otthonba kalauzol minket, ahol Abby néni (Molnár Zsuzsa) éppen Harper tiszteletest (Kiss Gábor) látja vendégül, amikor megérkezik az öreg hölgy testvére, a szintén elragadó Martha (Fehér Anna). Az idilli életet látszólag csak egy dolog zavarhatja meg: a velük élő Teddy (Fila Balázs), aki az Egyesült Államok elnökének képzeli magát.


A két vénlány ennél azonban sokkal súlyosabb dolgokat rejteget – bár valójában ők a „jó” érdekében cselekszenek, hiszen magányos, egyedülálló férfiakat segítenek át a túlvilágra némi bodzabor és arzén segítségével –, az ágyneműtartóban egy, a pincében további tizenegy hulla fekszik. Kapóra jön számukra Teddy elmeháborodottsága, aki a haláleseteket az „országban terjedő sárgaláz-járvány” számlájára írja, és segít eltemetni a „honfitársakat”.

Minden bizonnyal hobbivá vált szenvedélyük ki sem tudódna, ha nem érkezik haza látogatóba unokaöccsük, Mortimer (Chajnóczki Balázs), és fel nem fedezi a holttesteket.

Az eddig nyugalmas napjait tengető népszerű színikritikus élete egy csapásra megváltozik, és nem csupán nagynénikéiről alkotott képe hullik darabokra, hanem a lelkész lányával való ingatag kapcsolata is veszélybe kerül.


Ráadásul Jonathan, az „eltékozolt” fiú (Zöld Csaba) és orvosának (Lippai László) váratlan felbukkanása is nehezíti az ügy elsimítását.

A darab nem törekszik mélyen szántó gondolatok megfogalmazására, szórakoztatni szeretne, és az első pillanattól kezdve munkára fogja a rekeszizmokat. A rendező, Böhm György, nagyon okosan nem akarja egyből a történetre utaló poénokkal megszórni a nézőket, általános szójátékokkal vonzza be a közönséget, hagyja őket ráhangolódni az előadásra. Ez a viszonylag lassú kezdés remek játéklehetőség a színészeknek, hogy megmutassák karaktereik jellemét és rigolyáit. Az alkotók nem félnek reflektálni Mortimer alakján keresztül a mai színházi világ szereplőire, különösképpen a kritikusokra (például mélységes megdöbbenéssel jegyzik meg, hogy a kritikusok minden napjukat színházban töltik, és „valamelyik még szereti is”). Ugyanakkor előhozakodnak olyan sztereotípiákkal, mint az ostoba rendőr alakja (Blazsovszky Ákos), aki okosnak képzeli magát, vagy éppen a meg nem értett zseni, aki rendőrként tengeti napjait, miközben mélyen hiszi, hogy a világ legzseniálisabb drámaírója (Ujréti László).

A hulla felfedezése áttöri azt a fajta gátat, ami a darabra reflektáló humor útját állta, innentől kezdve pedig mind a játszók, mind a nézők lubickolnak az előadásban. Így aztán, habár a Frankensteinné plasztikázott, többszörös gyilkos Jonathan és Dr. Einstein („nem a Albert, hanem a Hermann”) felbukkanása újabb bonyodalmakat szül, mégsem érezzük tehernek a személyüket, hiszen láthatóan nem azért kerültek a darabba, hogy a fogyó poénok helyett újakat gyártsanak, hanem hogy furcsa figurájuk új színt vigyen az előadásba. A sors pikantériája, hogy az általuk keltett feszültség oka Jonathan legújabb áldozata, akit magával hozott a vénlányokhoz.


Egyrészről Abby és Martha – akik fel sem fogják tettük súlyát, hiszen végig a jó ügy érdekében cselekszenek – nem akarja, hogy az „idegen” (merthogy a többi áldozat nevét tudják) az ő házuk alatt legyen eltemetve, másrészről a fiú konkurenciát jelent számukra. Ugyanis mindketten pont tizenkét gyilkosságon vannak már túl.

Mindazonáltal van egy pont, ahol az alkotók, még ha egészen minimális mértékben is, de túlmentek azon a határon, amikor egy kiszólást, szójátékot köznyelviesen szólva már fárasztó poénnak mondanánk. Ez pedig a meg nem értett rendőr nagyjeleneténél ütközik ki. Igazán érdekes a darabnak ez a pontja, hiszen magában nézve érdektelen, visszacsúszik az általános humor szintjére (és itt már a néző is fáradt, mert az első felvonás majdnem másfél óra hosszú, és ez a jelenet a darab vége felé van), és mégis nagyon fontos, ugyanis összefonódik Jonathan gyilkossági kísérletével. A rendőr drámaötletét, és a kritikus által látott darab cselekményét látjuk megelevenedni Mortimer megkötözésében.

A bohózat végkifejlete Jonathan elfogása, valamint Abby és Martha nyilatkozata arról, hogy Teddyvel tartanak az intézetbe. Ám most, hogy Jonathan már nem gyilkolhat többet, újra fellángol bennük a vágy, hogy „lekörözzék”. Azonnal ki is választják az utolsó áldozatukat.

A József Attila Színház részéről a lehető legjobb választás volt egy bűnügyi komédiával várni a tavaszt, hiszen mind a történet, mind a szereplők, mind pedig a gyönyörűen kidolgozott, és minden funkcióját tökéletesen betöltő díszlet (mely Bátonyi György munkáját dicséri) garancia arra, hogy a közönség egy kellemes este emlékével távozik a nézőtérről.

Írta: Vass Antónia
Fotók: József Attila Színház,
preshaztarsasag.wix.com
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink