Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 23., kedd

Az Übü király kettőssége

Alfred Jerry francia drámaíró, az abszurd dráma atyja. Egyik leghíresebb műve az Übü király, amit tizenöt éves korában írt. A darabot (ami mellesleg egyben egy Shakespeare királydráma-paródia is) 1896-ban mutatták be, és nagy botrányt kavart. Az Örkény Színházban Mácsai Pál rendezésében láthatják a nézők.

Az Übü királyban végig megtalálható egyfajta kettősség. A komikum, a humor, ami köré az egész épül, és ami meghatározza azt, valamint az a nagymértékű igazság, ami mögötte van. Hiába a folytonos nevetés, mégis végig az a gondolat jár az ember fejében, hogy igen, ez valóban így van. Néha megdöbbentő ez a ráismerés. Szokták mondani, hogy minden vicc mögött van valami igazság, és ez erre a darabra teljes mértékben igaz. 


Maga a történet Übü papáról (Csuja Imre) és Übü mamáról (Kerekes Éva) szól. Már a mű kezdetén megjelenik a komikum, ahogy a két főszereplő egymáson kúszva-mászva kezdi el tervezgetni az élet nagy dolgait, a hogyan továbbot… Übü mama rá akarja venni Übü papát, hogy legyen Lengyelország királya. Véleményem szerint inkább az ezzel járó csillogás volt vonzó számára, hiszen miután csellel megölik a királyt és ők kerülnek hatalomra, akkor az ő szeme csillogott a legjobban. ,,Uralkodása” – ha lehet ezt így mondani – alatt a tehetetlenség és a hozzá nem érettség kettőssége jelenik meg. A komikus elemeket fokozza az, amikor futóversenyt rendez, és ő lesz az első helyezett. De olykor az is előfordul, hogy megölet mindenkit azért, hogy ő maga nagyobb vagyonra tegyen szert. Így végül jelentősen lecsökken azok száma, akik neki dolgoznak.

Számomra a különböző hanghatások fejezték ki legjobban a mű lényeget és magát a történetet is. Az, ahogy a ,,,dobos srác” a meghökkentő vagy olykor a komikus pillanatok csattanójaként ütött egyet, megdöbbenésre sarkallta a nézőt, fokozta az izgalmakat. 


A díszlet egyszerű. A mű kezdetén úgy érezhetjük, hogy egy próbán járunk, ahol még nem állnak a játszók rendelkezésére a megfelelő kellékek, mégis ez a néhány jelzés is pont elég ahhoz, hogy szemléltesse azt, amit kell. Pont az egyszerűség teszi naggyá. Ez az oka annak, hogy minden korosztály számára tökéletes. Hiszen a fiataloknak, akik még kevésbé érzékelik a mögöttes tartalmat, is ugyanúgy megtalálhatják a számukra érdekes mozzanatokat, mint azok, akiket a mondanivaló mélysége érdekel. 

A dráma rengeteg szereplőt vonultat fel, így előfordul, hogy egy színész több szerepben is látható. Az sem meglepő, ha nők jelennek meg férfiként, vagy esetleg férfiak nőként. Ebben a műben nincsenek tabuk. Kimondják, amit ki kell mondani, nem rejtőznek körülírás mögé, megmutatják, amit meg kell mutatni. Gondolok itt a síelős fiúra, vagy éppen arra a jelentre, ahol a hátsó felüket mutatták meg egyaránt férfiak/nők.


A darab közben, az éppen nem színen lévő színészek a két oldalt elhelyezett székeken foglaltak helyet. Ám ugyanolyan aktív résztvevői voltak ekkor is az előadásnak, például a kórusrészeknél, vagy egy-egy jelenet végén sietve távoztak, és egy másik szereplőként tértek vissza. 

Az előadásban a szemben álló oroszok (akik profi hírében álltak, ezért nagynak és tiszteletre méltónak ábrázolták őket), és lengyelek (az egyszerűség és magamutogatás képében) a komikus hatást erősítik.

Szintén ezt a vonalat erősíti Übü papa lóháton való bevonulása, melyben az emberek állnak a négylábúak helyére, a szekeret pedig rudak és egy szék helyettesíti.

A darab bevonja a közönséget is, ami segít a nézőknek abban, hogy közelebb érezhessék magukhoz a játékot. Gondolhatunk itt a ,,börtönben” (melynek funkcióját egy bevásárlókocsi tölti be) lévő szereplőre, aki a közönségtől kért aprópénzt, hogy kiszabadulhasson.

Véleményem szerint a darab sikere a korábban említett kettősségben rejlik. Kiragadja az embereket a szürke hétköznapokból, mosolyt csal az arcukra. De ezek mellett pontosan kimondja azt, amit gondolnak, mintha otthon lennének, a családunk körében, és velük beszélgetnének. Ahol nem számít, hogy mi helyes, és mi nem. Az alkotók törekednek rá, hogy leomoljon a fal a szereplők és a nézők között, ami az egész darabot nagyon különlegessé teszi. 

Írta: Veszteg Alexandra
Fotók: orkenyszinhaz.hu
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink