Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 8., hétfő

Az élet óceánján - Mészáros Botond versei

„A nevem Mészáros Botond, Erdélyben élek egy Szilágycseh nevű kisvárosban. 15 éves diákként állíthatom, hogy mióta az eszemet tudom, reális világszemléletem jellemzi gondolkodásom. Talán ezért lehetett még számomra is meglepő az, amikor lassan másfél évvel ezelőtt szüleim bíztatásának engedve elkezdtem verseket írni. Műveimben nagy hangsúlyt fektetek a tájleírásra. Próbálom megértetni az olvasóval a környezet értékét, azt a tényt, hogy milyen mély hatást gyakorol az emberi gondolatokra, esetleg tettekre minket körülvevő világ. Írásaimban próbálom azt az érzetet kiváltani az olvasóból, hogy úgy érezze, ezt ő is meg tudná írni; úgy, hogy a végén rájöjjön: ő is képes alkotni. Műveimben egy kettős alkotási folyamat megy végbe: az első, amikor én formálom irodalmi művé a belső világomat, és a második, amikor az olvasó ezt a művet formálja át egy saját világának részévé, úgy, mintha egy meghatározó élményben lenne része. Szeretem elgondolkodtatni azt, aki tőlem olvas, ráébreszteni arra, hogy mennyivel értékesebb minden hétköznapinak tekintett dolog annál, amilyennek elsőre tűnhet.”

A toll és a levél

Őszi naplemente: szürkülő fény lep el,
ősi köd-madzagból rám terülő lepel.
Fakuló színfolttá lett a levél-sereg,
vakuló fények közt, félhomályba pereg.

Borzongást és fagyot oszt az őszi szellő,
orrfolyás, zsibbadó törzsek, kéreg-velő,
s lám, köröket fonva ölelnek az ágak,
lángvörösre gyújtja e szent tűz a fákat,

A gyász éjszakáját fehér tűzbe festjük,
hunyászkodó éltet szül a halott testük,
fellobbantják lelkem, már bennem ég a fény,
eldobhatják már a káoszt, ez új remény:

A toll és a levél.


Téli árnyjáték

A sarokban résnyi villanás mocorog,
kandallónk csempéjén vacognak a porok,
szürke kobold-foltok fátyoltáncot járnak,
kecses parázsfészek halálára várnak.

Közben csillámlik a kinti hótakaró,
a sötétbe dermed minden jóakaró.
Álnokul süvít a fagyos jéglehellet,
sötét-kéken kúszik jégcsap-sapkák mellett…




Diszkóterem

Oldalt karcolt üvegszekrény,
Középen diszkógömb virít,
Slampos srác sötét sapkában
A pultnál pálinkát pirít,
Az asztalnál épp' verekszik
Két sértődött, fürge ürge,
Cigaretta-száltól szálló,
Fülledt füstben fürdő fülke...


Az élet óceánján
-avagy egy matróz kínjai-
 
Az élet mély, sötét,
haragos óceán.
Én egy árva lélek:
hajótörött csupán.
Hajótörött vagyok,
pedig hajdan
nagy kapitány voltam
villám-fényes zajban.

Valamikor, régen,
én kormányoztam.
Azóta az óceánt
el is átkoztam.
Elvitte mindenem,
hullámsírban hajóm,
nedves dörgés eledelem,
mindennapra valóm.

Csak tengődök, magány
közt. Magamhoz húzok,
azaz húznák egy rönköt,
de egyedül úszok.
Már nem bírom sokáig,
levegőért kapkodok,
zsibbadnak tagjaim.
Nem úszok: csapkodok.

S hol a felhők között
a napfény átragyog,
ott nyelik el testem

az elátkozott habok.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink