Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. február 21., vasárnap

A szoba

Írta: Kármán Bence

A szoba 2015 egyik legjobb filmje. Egy viszonylag fiatal filmes munkája, Lenny Abrahamsoné, akinek köszönhetjük még a 2014-es Frank című alkotást, valamint a 2012-es Mit tettél, Richard című filmet. A rendező ígéretesnek tűnik, nézzük hát meg, hogy hogyan sikerült idei filmje, és megérdemli-e a 4 Oscar jelölést.


Először is a történetről. Ma (Brie Larson) fiával Jack-kel (Jacob Tremblay) él egy kis szobában. A fiúnak a szoba jelenti a világot, azon túl semmi sincsen. Hamar kiderül, hogy az anyát elrabolták, és fogvatartójától van a gyermek. Ki is talál egy szökési tervet, de előtte meg kell győznie fiát, hogy a világ a falakon túl van.

Ez a film egy kötelező darab! Mind történetében, mind technikailag, mind filozófiájában magasan teljesít. A történet érdekessége az, hogy a fiú 5 éves lett, pont annyi, amikor a körülöttünk mozgó világot megismerjük. A gyerek csak a négy falat látja, és nem is gondolkodik el azon, hogy van-e másik oldala. Aztán, mikor az anyja közli, hogy a tv-ben látható emberek, és helyek mind valósak, a fia kiakad. Nem egy Trumani áldás (Peter Weir: Truman Show, 1999), hogy megismeri a valódi világot, és ettől nagyon boldog lesz Bár anyját először hazugnak tartja, később a nő nyomásra mégis elgondolkodik, hogy mi lehet a másik oldalon. Talán nem nagy spoiler, de sikeresen megszöknek. S itt jön el A szoba erőssége. Még a külvilág feltárásában is képes új elemeket adni a film. A fiú megismeri nagyszüleit. Elhangzik a filmtörténelem legszebb "I love you!"-ja. Látja a néző, hogy a gyerek miként fogja fel a meg nem ismert környezetet, és az anya, aki ebből szakadt ki többi, mint 7 éve, hogyan próbál visszailleszkedni. Más filmekben giccsesnek tűnő jelenetek nagyon szívbe markolóak. Mint például, amikor Jack először találkozik egy kutyával. Más filmben ez a szegmens teljesen nyálas, és padló áztatta lenne. Itt nem. Minden természetesnek hat, a gyerek arcán őszinte érzelmek tükröződnek.


Formailag ez a film erősen egy magas iskola. Brie Larson remekül hozza a lelkileg összetört és teljesen tehetetlen anyát, akinek mindene a gyermeke. Sőt, úgy is lehengerlően játszik, amikor szerepet kell eljátszania a szerepben. Egy anyát kell alakítania, aki meg akar szökni, félti a gyermekét (akit csalinak használ a szökés műveletének végrehajtásához), lelkileg felkavart, és mindemelett el kell hitetnie fogvatartójával, hogy fia lázas, és keservesen kér segítséget. Jacob Tremblay, aki Jack-et játssza, valami fantasztikus. Sokaknak aggályai vannak, ha gyerekszínészről van szó, de ő perfektül hozza az új világ megismerésére kényszerült fiú szerepét. Bravó! Az operatőri munka nagyon kiemelkedő. A szoba az elején úgy van felvéve, hogy az egy hatalmas, óriási helyiség. Viszont, s megint egy kisebb spoiler, a végén visszamegy az anya fia kérésére a szobába, és ott már nagyon kicsi. El se tudná hinné az ember, hogy ez volt az a nagy helyiség. Pedig az volt. Mivel a filmet a gyermek szemszögéből követjük végig, s mivel az ő szemében a szoba óriási volt, de amikor kitárulkozott a világ apró lett, így aprónak lett mutatva a film végén. Bámulatos!


Filozófiájában -a „mi a világunk” kérdéskörön túl-, még egyetlen gondolatot ragadnék ki. Mikor kiszabadulnak természetesen hatalmas sajtóérdeklődés középpontjába kerülnek. Ma-val készítenek egy interjút. A riporter az elején kijelenti, hogy az anya irányít, s nem kell olyan dolgokról beszélnie, amiről nem akar. Majd az interjú közben feltesz neki egy kérdést: „Nem fordult meg a fejében az a gondolat, hogy a fia, mikor megszületett kórházba viteti, vagy árvaházba, hogy ő boldogabb és teljesebb életet élhessen?” Ez bizony egy övön aluli kérdés. Először is: remekül bemutatja, hogy hogyan működnek az ilyen interjúk. Elhiteti alanyával, hogy ő irányít, viszont mégsem, mert mint az interjú irányítója tud olyan kérdéseket feltenni, amelyek megválaszolásával már egyértelműen nem alanya irányít. Itt is ez történik. Elültet a nő fejében egy gondolatot, melytől nem bír majd szabadulni. Tessék, így működik a tv. Másodszor! Rágjuk kicsit körbe ezt a kérdést. Sokat gondolkodtam rajta és egy teljesen szubjektív vélemény, de szerintem jobb, hogy így tett az anya. Ugyanis! Ha a gyerek felnő, elkezd érdeklődni a valódi szülei után. S ha egyszer rábukkan, hogy egy megerőszakolt nő gyermeke, akit elraboltak, s fogvatartottak, akkor az neki lelki sokk. Ha meg nem találja meg a szüleit, akkor ez élete végig egy lelki nyomor. Így teljes maradt az élete. Van anyja, aki a mindene, és van egy apja, akiről nem tud, s nem is akar még tudni. Viszont sok mindent be lehet adni neki mesének, hogy miért nincs apja majd később. Nem tudom, én ezt így látom, s szerintem így szép és kerek a család filozófiája. Ne azért tiszteld anyádat meg apádat, mert ők a szüleid és pont, hanem azért mert megérdemlik valamiért. (Nem úgy mint a Dino tesóban, de az egyik másik történet.)


Emberek, ez a film kötelező. Ha szereted a mély, filozofikus tartalommal is rendelkező drámákat, akkor meg pláne menj el, és nézd meg! Anyáknak ajánlom, mert őket az anya-gyerek kapcsolat a földre fogja vinni, de apukáknak sem maradhatnak ki a mozitermekből. (A hírek szerint a férfiak rosszabb állapotban jöttek ki a termekből, mint a nők). Ez a film megérdemli a jelöléseit, és remélem néhányat el is fog vinni belőlük.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink