Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. január 20., szerda

Fehér Isten


Írta: Pataki Anett

Most, amikor a Saul fia bezsebelte a Golden Globe-ot, és hatalmas eséllyel indul neki az Oscar-díjnak is, a magyar filmeknél maradva, a 2014-es Fehér Isten című filmhez olvashattok egy ajánlót.


A mai magyar filmek általánosságban két nagy csoportba oszthatóak. Vannak a vicces és/vagy romantikus filmek, mint a Megdönteni Hajnal Tímeát, az S.O.S Szerelem vagy a Coming Out. E kategória művei többnyire nem a filmgyártás remekei és a magyar közönség felét sem érdeklik, nem hogy a külföldi nézőket. A másik nagy csoportban a sokat hallgatós, jelentőségteljesen pillantgatós művészi magyar filmek vannak - aminek sajnos szintén nem nagy a közönsége, pedig rendszeresen nyernek kisebb-nagyobb díjakat a filmszemléken. Akadnak hibridek is, mint a félig-meddig rajzos Mancs, vagy a különösen jól sikerült Liza, a rókatündér, és persze a történelmi filmeket is ontjuk, mint a Drága Elza! vagy A nagy füzet. Ez persze közel sem teljes térképe a magyar filmgyártásnak.
Mégis, a mai film tökéletesen illik a második, sokat hallgatós kategóriába. Ha elkezdjük nézni a Fehér Istent, mindenképpen  határozottnak kell lennünk, hogy ne kapcsoljuk ki az első 10 percben. Sajnos a hallgatás sok esetben életszerűtlen az első részben, ahol a film az emberekre fókuszál. Ennek az lehet az oka, hogy a kevés beszéd a torzított világ hangsúlyozása miatt van. És talán azért, mert a film valódi főszereplője nem a kutyáját kereső kislány, hanem maga kutya.


A történet szerint Lili ideiglenesen az apjához kényszerül költözni, és viszi legjobb barátját, a kutyáját, Hágent is. A film univerzumában azonban a keverék kutyákat megadóztatják, Lili apjának pedig esze ágában sincs kifizetni az összeget, így kiteszi Hágent a városban - elvégre, jobb neki így, mintha egyből a menhelyre vinnék, ahol elaltatják. Lili tehetetlen, de a következő napokban minden idejét a kutya keresésével tölti - hiába.

A film ezen a ponton átalakul, Hágen veszi át a főszerepet, és családi filmből állatfilmmé alakul. Követhetjük Hágen kalandjait a városban, az emberek és a kóbor kutyák között. Az addig családban élő Hágen megismeri, milyen kegyetlen a világ, és hogy senki sem fordul felé jó szándékkal.

Eddig a pontig nem értettem, miért thriller a film műfaja. Az első két harmadban a film átlagos, nézhető, de nem nagy élmény, kicsit unalmas is. Aztán a fináléban eljön az a jelenet, amit a trailerben is láthatunk: rengeteg kutya rohan Budapest üres utcáin a bicikliző Lili mögött. Ennél a pontnál a film kifordul magából - erre várunk az egész alatt.


A film súlyos társadalomkritikát hordoz. Valójában nem az emberekről és a kutyákról, hanem a társadalom domináns feléről és az elnyomottakról szól. Hágen kiesik megszokott környezetéből, kegyvesztett lesz és megismerkedik az utca törvényeivel. Hágen nem csak egy kutya, hanem a kirekesztett emberek szimbóluma. Ezt a belső tartalmat hangsúlyozzák az irreális események és a túlzások, mint például a korcsokra kivetett magas adó.

A film látványra is úgy alakul, mint maga a történet. A nagy része lapos, kicsit szürke, de a végén a kutyák futása mindenért kárpótol. A filmben mintegy 200 kutyát használtak, többségük menhelyről került ki és nem más foglalkozott velük, mint az amerikai kutyatréner, Teresa Miller - aki Rex felügyelő trénere is volt annak idején. Hágent két shar pei keverék, Body és Luke alakították, őket is Amerikából hozták. Alakításukért meg is kapták a kutyáknak járó fődíjat a 2014-es cannes-i filmfesztiválon.

A színészekről szólva, a főszereplő kislányt alakító Psotta Zsófia nem színész, egy iskolai castingon választották ki. Nem tudom, hogy emiatt, vagy rendezői utasításra, de az általa alakított Lili lapos és érzelemgyenge - és mint már említettem, egy 13 éves kislányhoz képest életszerűtlen hallgatásai vannak.  A mellékszereplők között találunk ismerős arcokat, ők kielégítően adják a karaktereket, egyet kivéve: Monori Lili eszméletlenül gyenge volt. Ő alakította a menhely vezetőjét, és sokszor döbbenten hallgattam a szájába adott mondatokat, szörnyen előadva.

Ezektől eltekintve a film megnézendő, izgalmas kivárni, hogy az első jelenetektől hogy jutunk el a csúcspontig. A mellékszereplők változatossága sem hagy minket unatkozni, az pedig, amit a kutyákkal csináltak, lenyűgöző.


A film díjat nyert Cannes-ban. Adjatok neki egy esélyt, kutyabarátoknak kötelező!
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink