Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. január 30., szombat

Falusi színek a Nemzeti Táncszínházban

Színek, tánc, zene, hagyomány. 

Ezek az első szavak, amelyek a Falusi Színek után eszembe jut. Ami biztos, hogy a Fitos Dezső Társulat táncosai nagyon tudnak táncolni. Az ötven perces előadás alatt nagykanállal belefaltak a hagyományba, visszanyúltak egészen a gyökerekig. Igazi táncházzal nyitottak, a dalok ismerősek lehetnek bárkinek, aki valaha járt táncházban, a mozdulatok, ha egyszer is felkérték. Nem hoztak vakmerő figurákat, sosem látott csavarokat. Tiszta, ősi zene, tiszta tánccal. Az ember lába magától mozdul a szék alatt. 


Apró részekre osztották az előadást, bepillantást nyerhettünk minden járás zenéjébe, minden táj dalaiba. Hatalmas feladat bemutatni egy kultúrát ilyen rövid idő alatt, ennyi lehetséges variációval. Mert a tájegységek zenéi merőben különböznek egymástól. Van, ahol dobot használnak, máshol, például Gyimesben viszont gardont, az egyik helyen tiszta fehér ruhát viselnek, a másikon viszont szikrázó gyöngyöset.  Egységet faragni sok-sok apró részből, nehéz. Kocsis Enikő és Fitos Dezső koreográfus egyetlen népdalt vezettek végig az előadáson, akár egy vezérfonalat. A „Révészem, révészem, vigyél által a vizen” kezdetű népdal már az elején fiatal lányok játékaként felcsendül, majd katonának készülők éneklik, később asszonyok és fiúk, záróakkordként az egész társulat szájába kerül. A magyar népzene hihetetlenül változatos, de mégis egységes. 

A Társulat tagjai nem csak végig táncolták az ötven percet, hanem - akár a régiek - végig is énekelték. Könnyedén, mégis erőből fújták a katonadalt a férfiak, mikrofon nélkül is érthetően csujogattak a lányok. A Bazseva zenekar szolgáltatta az élő muzsikát, ők maguk is szerves részei a produkciónak, ahogy egy igazi néptáncos estének.

Zenei hatásokhoz farudaktól kezdve, a fémcsöveken át, a saját lábukig mindent használtak. Sőt, egy dob és ember párosából is lenyűgöző ritmusjátékot lehet kicsalni.

A darabot kicsiktől nagyokig mindenkinek ajánlani tudom. Nem csak népzenerajongóknak, hiszen ez a zene, ez a tánc mindnyájunkban ott él, kulturális kincsként magunkban hordozzuk. A táncosok arcán ott ragyog ez az érzés. Nem produkcióként, betanított lépésekként gondolnak a néptáncra. Csak táncolnak, mert táncolni jó. 

Írta: Veréb Árnika
Fotó: tancszinhaz.hu
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink