Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. január 3., vasárnap

A szüfrazsettről

Írta: Tóth Judit

Amikor  kijött ez a film, a londoni metróban, a buszokon, az újságokban, egyszóval mindenhol A szüfrazsett plakátját lehetett látni. Jó sokáig vártam az alkalomra, hogy megnézzem, egyrészt azért, mert a magyar mozikban csupán november 26-án jelent meg, másrészt pedig azért, mert egy jó alkalmat kerestem a film megtekintésére, hiszen nem dolgoz fel könnyű témát.

A film egy választási jogukért harcoló női munkáscsoport harcát kíséri végig az 1912-es Londonban. Maud Watts szemszögéből követhetjük az eseményeket, aki először csak véletlenül botlik bele a feministák tüntetésébe, majd az eszme magával ragadja, és noha a filmben többször is megpróbál ellenállni, ő maga is szüfrazsettként harcol a nők jogaiért.


Amikor a feminizmust felemlegetjük, manapság mindenki azokra a nőkre gondol, akik végső elkeseredettségükben, fanatikusan azért küzdenek, hogy a férfiak fölé emelkedjenek, és kellő undorral teli hangon azt harsogják a világnak, a férfiak disznók, elnyomják a "gyengébbik nemet", és ez ellen tenni kell. Nem vitatnám ennek fontosságát, hiszen- noha nem a végletekig kifordított módon- ma is szükség van azokra a hangokra, akik azt mondják, kapjanak a nők a férfiakkal megegyező fizetést, vagy egyszerűen csak hagyják őket életben, ha az utcán véletlenül egy másik férfira néznek, viszont ez a film éppen abban a huszonegyedik századi szellemben készült, ami olyan mértékben a képedbe tolja a női egyenjogúság komolyságát, és fontosságát, hogy az első tíz perc után elgondolkozol: vajon tényleg olyan rosszak a férfiak?


Először is, nézzük meg egy kicsit jobban, kik lettek az antihősök! A filmben megjelenő férfiak egyike sem tekinthető igazán (nevezzük így) gonosznak, (kivétel talán a mosodavezető férfi, aki még nevet sem kapott, mert szexuálisan zaklatta az ott dolgozó nőket) mivel pontosan azt teszik, amit a kor törvényei megengednek. A politikusok Maud beszéde után nem ébresztettek senkiben hiú reményeket, de a szavazati jogot sem adták meg- mert az adott körülmények között sem a közvélemény sem a törvények nem tették lehetővé-, Sonny (Maud férje) a köz vélekedése, a pletykák, és  ez esetleges későbbi atrocitások miatt elküldi otthonról feleségét, hogy mind az ő, mind a fia testi épségét megőrizze, és ne tegye ki magukat verbális vagy fizikai terrornak, majd egy nála jobban szituált család adoptálja a kis George-ot, hiszen egyedül dolgozó férfiként a mosodában megkeresett fizetéséből nem képes eltartani a fiát. Az elnyomás mégis a törvény végrehajtó hatalmában csúcsosodnak ki: a rendőrök egy tömegtüntetést megszüntetendő nőket vernek, a vandalizmust elkövetőket börtönbe zárják, és Norman Taylor (aki az egész hatalom "feje" volt) több ízben is fenyegette hőseinket, illetve intézkedéseket tett a börtönben éhségsztrájkolók tevékenysége ellen, elnémította a sajtót, és nem hagyta, hogy a radikális esetekből a többi nő erőt, ihletet merítsen.

Másodszor pedig, tekintsük át, miért volt ilyen kimerítő a harc! A nők a '10-es évek Angliájában ugyan elhelyezkedhettek különböző gyárakban fizikai munkát végezni, viszont kevesebb fizetést kaptak a férfiaknál. Ha egy nő valamilyen oknál fogva elkerült a családjától (elvált, vagy elküldték), a gyermek a törvény szerint az apát illette. A szüfrazsett mozgalom a film cselekményének idejében még korai stádiumában járt, a közvélekedés a konzervatív oldalt támogatta, mely részint a radikális figyelemfelhívó akcióknak (vandalizmus, vagy mint azt Emmeline Pankhurst beszédében hallhattuk- aki a médiában több ízben is megjelent- további törvénybe ütköző cselekmények elkövetésére buzdít), részint pedig a médiában csak szűrten megjelent hírek hatása volt. Ez vezetett a film tragédiájához, hiszen ahhoz, hogy a világsajtó is felfigyeljen a szavazati jogért folytatott harcra, valakinek meg kellett halnia.

Végezetül pedig, ejtsünk szót a filmről általánosságban! Ne várjunk nagy izgalmakat az egyébként nem hosszú (1 óra 46 perc) filmtől, hiszen a film egy eszme mélységét, fontosságát kutatja. A szüfrazsett arról szól, hogyan válik a nő eggyé a harccal, hogyan ébred rá elnyomott helyzetére, és mit képes tenni célja elérésének érdekében. Kiváló színészek jelennek meg a filmben, hiszen Carey Mulligan, Helena Bonham Carter, Anne-Marie Duff és Maryl Streep is megjelenik a filmben, és Geoff Bell is remekül akalit, mégsem lehet senkit kiemelni a tömegből, nem lehet a nőket különálló egységként kezelni, hiszen ők egységesen alkotják a harcot. A főhős jelleme sem mozog jelentősen, a tettrekészsége változik csupán, miután öntudatra ébredt, mert a tragédiáktól függetlenül része lesz egy eszmének, ami átveszi az uralmat a hétköznapjai felett. A gyönyörű képekben felelevenedik a századeleji London munkásosztályának eldugott világa, és egy olyan közeg, amiket mi eddig nem igazán láthattunk megelevenedni. 

Noha ez a film huszonegyedik századiasan, szájba rágósan, kizárólag az egyik oldalól mutatja be a nők szavazati jogért folytatott harcát (a szüfrazsettek eredetileg ezért kezdeményeztek olykor véressé fajult akciókat), mégis ajánlott megnézni, ha valaki szeretne elmerülni a témában. Hogy arat-e a Oscaron, egyelőre nem tudni, de a prognózisok bizakodva tekintenek A szüfrazsettre.







banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink