Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2016. január 25., hétfő

A Macskafogó musicalről

Adott a magyar rajzfilmtörténet egyik legkiemelkedőbb alkotása, ami 1986 óta sem vesztette érvényét, aktualitását, valódiságát. Már a második része sem nőhetett fel hozzá, hiszen maga az alapmű nagyon magasra tette a mércét. Éppen ezért nagyon nehéz úgy értékelni a színpadi adaptációját, hogy közben ne az eredeti történetre gondoljunk, és ne jelenjenek meg előttünk azok a komplex, részletesen kidolgozott karakterek, akiket az alapműben megismerhettünk. December 8-án a Kongresszusi Központban mi is megnéztük, hogy sikerült a musical-feldolgozás.


A Macskafogó musicalt már a bemutató idején is illették elmarasztaló kritikákkal pont azért, mert nehéz önálló alkotásként tekinteni Szikora Róbert musicaljére, ami egyébként nem feltétlenül gond, ha jó adaptációról beszélünk. Viszont ez a feldolgozás hemzseg a gyermekbetegségektől.


Az egyik legnagyobb hibája a dramaturgia. A cselekmények egymásutánisága kicsit hasonlít egy avantgárd film snittjeinek elrendezéséhez, a szerelmi szál minden átvezetés nélkül úgy hat, mintha a televízió kapcsolgatása közben megálltunk volna fél pillanatra valamilyen szappanoperát sugárzó csatornán, hogy egy perc alatt megnézzük a nagy érzelmi kibontakozást, ami aztán nem fejlődik tovább, hanem csak úgy kering a történettel együtt az éterben. A dalok viszont épp a jó helyeken kötik le a cselekményszálakat, éppen ezért nem válik a történet egy nagy szél sodorta felhővé a fejünk felett.

Ami miatt még gyengébbnek ítélhetjük a történetet, az a karakterkidolgozottság. Aki ismeri az eredeti művet, pontosan tudja, hogy mindenkinek nagyon komplex jelleme van, amit a szereplők közti dialógusok még bonyolultabbá és kidolgozottabbá tesznek, ezzel ellentétben, a musicalben a szereplők olyannyira nincsenek a helyükön, hogy a rajzfilm szerint egyébként mentálisan ép Safraneket sikerült szellemileg teljesen leszázalékolni, és egy bugyuta, ostoba karakterré formálni. Grabowskiból egy romantikus történet főhőse vált, amitől az egész történet komolytalanul hatott. 


Nem lehet azonban teljesen leírni a történetet, hiszen a színészek sokat javítottak a darab színvonalán. Hujber Ferenc, Székhelyi József, Nádas György, Patai Anna, Baronits Gábor, Oláh Ibolya és Kósa Zsolt játéka élvezhető volt, noha – mint mondtam – nem jól megírt karakterekből kellett kihozniuk a maximumot. A legjobban ezt Baronits Gábor játékán láthattuk, úgy tűnt, egyáltalán nem találja a helyét Grabowskiként, éppen ezért a karakter a színpadon többször ellentmondásba került saját magával, főként a romantikus szál kibontakozásánál.  Oláh Ibolya a darab végén sokat javított a jelenlétével a darab megítélésén, Nádas György üde színfoltja volt az eseményeknek, Patai Anna munkásságának fejlődése pedig felettébb szembeötlő. A táncbetétek látványosak, a patkányok játéktól pedig minden száj mosolyra görbül.

A Macskafogó musical előtt számos kihívás állt. A szerzői jogi problémák miatt már eleve nehézségekkel indult a darab, így nem tudott felnőni az alapmű nagyságához, ezért azok, akik egy, a rajzfilmhez hasonló kaliberű adaptációra számítanak, bizonyosan csalódni fognak. Összességében azt mondanám, hogy az érezhető hiányosságok ellenére élvezhető darab lehet azok számára, aki egy könnyed musicalre vágynak, de leszögezném, hogy ez az előadás magas elvárásokkal egyáltalán nem lesz emészthető.

Írta: Tóth Judit
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink