Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. december 14., hétfő

Szívrohamgyár - Fórizs Krisztián versei

Ez alkalommal egy igazi szívrohamgyáros verseivel ismerkedhetnek meg. Fórizs Krisztián egyedi hangvételű versei különleges hangulatot teremtenek, minden sorban kiemelkedik egyedi világa, amit most önök is megismerhetnek!

BENNE AKARTAM LENNI A ZSEBEDBEN

Két lépés között gondolok rád,
nehéz visszatalálni hozzád.
Néhány esőcsepp fordul felém,
hisz bennem csendem mindent felél.

Magányos farkasnak születtem,
benne akartam lenni a zsebedben.
A kulcstartód akartam lenni,
hogy ne tudj többé elengedni.

MEGHÍVÁS A TRAGÉDIÁMBA I.

Egy sírkő tulajdonosa leszek,
amiről egyszer úgyis lekopok.
Ezért időben mindent elveszek,
még ha nem is marad más: csak romok.

Rémálmodj velem holttesteken át,
hozzunk együtt pusztulást kosárban.
Öljünk meg együtt minden szivárványt,
s éljünk bájos boldogtalanságban.

MEGHÍVÁS A TRAGÉDIÁMBA II.

Minden nap születik egy holttest,
rettegj - menekülj messze hiszen,
mosolyt arcomra csak a Hold fest.
S benne hiszek.
Éjszakák ölelik fényét át,
szemek robbantak láng vörössé.
Akartam magam árnyékát,
valaki fényével közössé.
Pusztulás várt minden sarokban,
tragédiák öltöztettek,
meghalhattam volna karodban,
ha tovább nem reszketnek.



EGY KUPIS CSÓKBÓL

Tegnap hordott ruhákba takarózunk,
egész nap rajtad sétálgat szemem.
Mi lenne ha ma megfognád kezem,
hagynád, hogy egymásba bonyolódjunk?

15,840 órával később láttam először tengert.

Tudod - soha nem volt senkim olyan mint te,
ott sétálgattam ócska romoknál.
De te mégis utánam futottál,
az első kupis csók volt: őszinte.

MEGFOGHATATLAN

Gyerünk ócska szívem, szédelegj tovább az úton
az út hosszú, de már rég túl vagyunk a csúcson.
Légy beteg, és fáradj el ha pihenni támad kedved
hajléktalan vagy, és a mosolyod is nekem vetted.

Hódolj tovább a Holdnak, és erőszakold meg Ámort
taposs át rajta is többször, megkímélni kár volt.
Csak egy bohóc vagy, de a farkas szíved érted harcol
és ha törött is.. sebekkel.. hegekkel is ugyanúgy karmol.

Erős vagyok, erősebb az átlagnál de a rímeim töröttek és
rájöttem, hogy nem is vicces.. ha a szívemben nevet a kés. 
A térdeim kopottak, és azt hiszem lassan elfáradok tőletek
mindannyian büszkék lehettek, mert valahol.. megöltetek! 

Krisztián többi verseit megtekinthetik saját oldalán. Lessenek be a Szívrohamgyárba!
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink