Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. december 12., szombat

Bozsik Yvette estélye a Nemzeti Táncszínházban

Az estély című táncelőadás az Edinburgh Fringe Fesztiválon elnyerte a Nemzetközi Kritikusok Díját, a Scotland on Sunday Legjobb Táncprodukció Díját, és az Independent Színházi Különdíját. Az előadás bemutatója 1993-ban volt, a felújítás új szereposztással a társulat 20. évfordulójára készült. A koreográfiát, Bozsik Yvette,  Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, rendező,érdemes művész álmodta színpadra.


Az estély Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című drámája alapján készült: három ember, két társasági hölgy és egy gyíkszerű csábító gyűlnek össze egy külvárosi szobában, melyről kiderül, hogy maga a pokol is lehet.

“Philippe Heritier svájci zeneszerző meglepő és szellemes zenéje gyönyörűen simul a koreográfiához, amely akrobatikát, klasszikus balettet és Buster Keatonra emlékeztető komikumot ötvöz.” (John Linklater)

Ennyi elismerés, díj és kitüntetés után nagy várakozással érkeztem az előadásra, a MOM Kulturális Központba. Magát az épületet, mióta utoljára ott jártam, gyönyörűen felújították, színvonalas helyszínt biztosítva így számos előadás számára, többek között a Nemzeti Táncszínház táncosainak is. Bozsik Yvette társulata ezen az estén az emeleten található különlegesen szép, sajátos hangulatot árasztó kupolateremben adhatta elő hétköznapinak semmiféleképpen nem nevezhető performanszát. A helyszín nagyszerűen kiegészítette az előadást, tulajdonképpen a terem maga volt a díszlet. Amikor helyet foglaltunk, még két szék, egy pingvinszerű szobor és egy pezsgőt, meg süteményt kínáló asztal jelezte, hogy perceken belül valami varázslat fog történni a szobában.

Történt is. Táncelőadást vártam, brillírozó táncosokkal, egy klasszikus, érthető történettel, ami kiszakít a hétköznapok gondterhes világából. Ehhez képest az egész darab a rideg valóságot hozta el számomra. Az őrületet. Azt az őrületet, ami a mai anyagias, szeretet nélküli világunkat jellemzi. A táncot magát nem tudom kategóriába sorolni, ami nem is csoda, mivel maga Bozsik Yvette is így nyilatkozik saját művészetéről: „Nem szeretem a meghatározásokat. Nem tartozom sem a klasszikus táncosokhoz, sem az úgynevezett alternatívákhoz. Engem inkább azok a koreográfusok érdekelnek, akinél minden pillanat teli van élettel. Ezt hívják táncnak, színháznak, bárminek. Próbálom a magam útját járni, meg akarom találni a bennem születő stílust. Melynek nincsen neve.” 

A darab első részében egy hölgy táncol világos barokk ruhában, rizsporos arccal. Félénk, a mozgása kissé groteszk, parodisztikus. Úgy tűnik mintha sem a mozgása, sem ő maga nem lenne teljes mértékben megfelelő irányítás alatt. Arcjátékában az őrület jelei fedezhetőek fel. Miután birtokba veszi ez a bátortalan, bolondos lány az egyik széket, megjelenik egy magabiztosságot sugárzó, kissé pökhendi sötét, akár mai alkalmi ruhának is beillő kosztümöt viselő hölgy, aki leül a szoba másik sarkában található székre. A nők különös, semmihez sem fogható tánca következik, míg meg nem jelenik a csöppet sem szimpatikus férfi szereplő. Megkezdődik a trió évődése, ami hol csábító, hol erotikus, hol ördögtől való. A szoba hangulata nyomasztó, az érzékekre együttesen hat a koreográfia, a fénytechnika és a zene sajátos lüktetése. Az előadás végére úgy tűnik, az őrült világ, amiben létezünk, valóságosabb, mint valaha.

Soraimat a The Herald kritikusának szavaival zárnám, mely tökéletesen összefoglalja az utóhatást: „Az 1993-as Edinburghi Fesztivál nagy felfedezettje Bozsik Yvette. Ha még nem látták a darabot, térden állva könyörögjenek jegyért. Csodálatos pantomim!”

Szereplők:
Krausz Alíz, Fülöp Tímea, Vati Tamás
Zene: Philippe Heritier 
Jelmez: Velich Rita
Fény: Pető József
Koreográfus: Bozsik Yvette

Írta: Magera Nikoletta
Fotó: Horváth Judit
Forrás: http://www.nemzetitancszinhaz.hu/, http://www.jbsz.hu

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink