Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. november 8., vasárnap

Tanárok a filmvásznon - Fák jú, Tanár úr!

Írta: Tóth Judit

Van egy ki nem mondott közmegegyezés filmes berkekben a tanár alakját illetően. Valahogy úgy ábrázolják, mint egy megváltó, az egyetlen ember, aki képes az erkölcsileg romlott környezetben kilátástalanul vergődő diákokat a jó útra terelni. A tanár megkérdőjelezhetetlen alappillére a társadalomnak, ő hozza helyre azokat a csorbákat, amiket a szülők, a közvetlen környezet okoz a fejlődésben lévő érzékeny lelkeken, a szakma presztízse azonban meredeken csökken napjainkban. Nézzünk meg most két filmet, melyek két különböző módon állítják katedrára a tanárokat!


A mintatanár

Ez egy nagyon erős film. Az elejétől a végéig azt próbálja bemutatni, milyen kevés tisztelet övezi ma a tanárokat. Felmerülnek a személyes problémák, a munkahelyen előkerülő gondok, egy komoran keserű, kilátástalan hangulatot festve. Adrien Brody ezúttal egy helyettesítő tanár bőrébe bújik, aki osztályának nehézségei mellett komoly magánéleti problémával küzd, nagyapja ugyanis élete végén jár. Az egész melodramatikus történetet két szál teszi még komorabbá. A prostitúcióba kényszerült utcán kóborló kamaszlány, és a családja által leláncolt, megvetett, mentális kalitkába zárt művész szála, akinek nemcsak attól szenved, hogy tehetsége hiába próbál kitörni, testképzavarokkal is küzd, amik a depresszió jeleit festik előbb a képeire, majd az életére. 

A mintatanár nem egy konkrét osztályt mutat be, a szálak sokkal inkább a tanárok történeteire éleződnek ki. A karakterek különböző sztereotípiákat jelenítenek meg, a diákok üresek, kilátástalan jövőképet látnak. Az ellentétek nagyon erősen jelennek meg ebben a filmben. 

Az erős drámai szálak miatt kicsit nehezen emészthető ez a film. A valóságot eltúlzással próbálja felfesteni, de azért nem áll túl messze a valóságtól, A probléma ugyanis már komolyan jelentkezik az iskolákban. Mindenkinek ajánlom, ha egy komoly, nem teljesen megszokott, más nézőpontokat is bemutató tanár-diák filmre vágyik. A heppi end természetesen itt is adott, de az odáig elvezető út nagyon rögös, hosszú, és kimerítő. Ezen a filmen órákig rágódni fogsz.


Fák jú, Tanár úr!

A németek más oldalról közelítették meg a témát. Az által, hogy viccet csináltak a tanár személyéből, felvázoltak egy komoly problémát. Nézzük, mi is történik! Egy bűnöző miután kiszabadul a börtönből, visszaszerezné elásott pénzét, azonban a helyre időközben egy iskola tornaterme épült. Így hát, minden tapasztalat, és papír nélkül jelentkezik gondnoknak. Helyettes tanár lesz belőle. A törékeny nádszál fiatal tanárnő tudtán kívül megszerzi az ő képesítését, majd dolgozni kezd.

A történet megszokott. Megjelenik a legrosszabb osztály, akik a film végére megjavulnak. Ez a film mégis másabb a megszokottnál. A bűnöző nem tekinthető végtelenül rossznak, mert ugyan személye erkölcsileg megkérdőjelezhető, nem különbözik tanítványaitól, akik életpályaként drogbárók vagy munkakerülők akarnak lenni.

A tanár személye a film végére érik meg. Minden egyes jelenet egy kis jellemfejlődés, a drámai szálat egyfajta ironikus humor oldja fel, Ne várjunk 180 fokos fordulatot, nem érkezik el a végső megvilágosodás, legalábbis nem csöpögősen kommersz módon. A bűnöző, a hányatott gyerekkorú férfi megtalálja hivatását. Még akkor is, ha nincs meg hozzá a megfelelő képesítése. 

Azzal, hogy a személyből, a problémából, és az egész témakörből viccet csinál, a Fák jú, Tanár úr elejétől végéig elgondolkodtat. Vajon tényleg olyan szánalmas lenne a tanárok helyzete, hogy egy jött ment bűnöző az egyetlen, aki képes hatni rájuk? Vajon tényleg annyira romlott társadalomban élünk, hogy a diákok releváns életpályamodellként képzelik el  a bűnöző létformát? Vajon tényleg arra van szükség, hogy valaki a medencébe lökjön, hogy az arcodba tolja a valóságot, hogy egyszerűen annyira obszcén és prosztó legyen, hogy felfigyeljünk rá?



Vajon mi kell ahhoz, hogy felfigyeljenek a tanári hivatás fontosságára? Vajon hány módon kell még ábrázolni, mennyire megvetettek lettek azok, akik tudást adnak nekünk? A két film választ próbál adni ezekre a kérdésekre, de megoldani csak a társadalom tudja.

banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink