Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. november 27., péntek

Képzelt riport egy művészi alteregóval

Írta: Tóth Judit

Mikor lesz egy művész művész? Mit tesz egy művésszel az alkotói válság? Ki az egyáltalán, aki művésznek nevezheti magát a 21. században? Mi számít ma művészinek, és mit nézünk meg egy műalkotásban? Mi lehet a tökéletes téma? Hol rejlik a siker? Ezek a kérdések jártak a fejemben, amikor első képzelt riportomra készültem. Hogy ki is volt a segítségemre? Mindenki. Senki. Én. M. Az a feled, ami művészként próbál érvényesülni.  Vagy talán mégsem. Vagy mégis?

-Ma egy tökéletesen kommersz, magánélettel nem rendelkező szürke egérke is művésznek nevezheti magát, ha van egy legalább 3 megapixeles kamerával ellátott telefonja, vagy ha ötöst kapott kegyelemből a tanártól magyarórán- M-mel egy kávézóban találkoztunk, és miközben egy csésze forró fekete teában kavargatta a cukrot. Nem szívesen jelenik meg nyilvános helyeken, de ez alkalommal kivételt tett, mert érdekelte, hogyan lehet a művészetről szigorúan tárgyilagosan írni. Nem én lennék az első, aki ír erről, de ezt a feladatot nálam sokkal jobban látták el elődeim, akik joggal nevezhetik művésznek vagy filozófusnak magukat, hiszen eredményeik mind őket dicsérik.

M egyébként soha nem tartotta magát művésznek, a és mélyen elítéli azokat, akik ön jelölten magukra aggatják ezt a jelzőt. Úgy tartja, hogy az igazi művészt a társadalom nevezi ki, és az hogy miben volt igazán kiemelkedő, csak az utókor fogja meghatározni. M komolyan gondolja, amit mond, noha rengeteg sikerrel büszkélkedhet. Álomvilágban most jelent meg ötödik regénye, nemrég mutatták be első színdarabját a Brodway-en, és több középiskola is kötelező anyagként tanítja életművét. 

-A mai művek unalmasak. Az önjelölt írók egymás műveit koppintják, mert saját ötleteik annyira silányak, hogy nem tudnának bestsellereket kiadni a kezeik közül, ráadásul egyre több az olyan alkotás, amiről messziről bűzlik az író tehetségtelensége, hiszen egy magánkiadó nem igazán mérlegel, ha valaki kinyitja a pénztárcáját- folytatta gondolatmenetét. 

Amikor arról kérdeztem, mi lehet mégis a siker titka, azt mondta, hogy azok a városok, amik a közösségi oldalakon települtek. Szerinte éppen azért emelik ki magukat a művészek, hogy egy felsőbb réteget létrehozva azért harcoljanak, ki kap több kedvelést. M. azt mondta, ő nem olvas az ilyen alkotóktól, mert szerinte a regényeik, verseik üresebbek, mint az út mentén hagyott összenyomott műanyagpalackok, és éppen ezért támogatja azokat, akik nem értenek a marketinghez, viszont irományaik  olyanok, mint a kidobott kutyák a menhelyen.

-Tudod, nem az a lényeg, miről írsz, hanem az, hogyan. Lehet, hogy egész életedben távol leszel a művészek csábító, de olykor émelyítő világától, de ha már csak egy embert elgondolkoztatsz a mondandóddal, máris sikeres vagy. 

M aztán egy globális problémát vetett fel. Azt mondta, a művészet ma soha nem látott válságban van, mert még ugyan a 20. század első évtizedeiben volt létjogosultsága Duchamp Szökőkútjának, addig ez mára egy művészeti irányzattá nőtte ki magát. Szerinte ma képtelenség a művészet halálát bármilyen módon kifejezni, mert az, ami 80 éve a lázadás eszközének számított, mára egy pislantással a közönybe fullad. 

Éppen ez mutatja a művészet halálát. És M-ét is. 






banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink