Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. november 2., hétfő

Halottak napi versgyertyák

Halottak napja.
Nem is valódi ünnep ez, mégis minden kultúrában, minden vallásban megtalálható valamilyen formában.
Persze mind más, más szokások, más hiedelmek, még a hangulatuk is lehet teljesen eltérő, valami azonban mindenhol ugyanaz.
Az, hogy nekünk szól.
Nekünk, itt maradtaknak.
Lehetőség a tisztelgésre, az emlékezésre, a szeretet felidézésére, a tisztelet lerovására.
És valami másra.
A reményre.
A reményre, hogy nem múlunk el nyomtalanul, hogy valahol, valaki gondol majd ránk, és ha már elfogynak azok, akik emlékeznek, évente egyszer akkor is gyertyát gyújtanak majd értünk. És mindenkiért.
Mindenkiért, aki valaha élt, szeretett, szenvedett, vágyakozott, és meghalt ezen a világon.
Nem számít, hogy hisszük-e, hogy látja, csakis az, hogy a gyertya lángja ezúttal is, mint oly sokszor megtelik ezekkel a különleges érzésekkel.
Nekünk.
Az emlékért, a szeretetért, a tiszteletért, és a hitünkért, szóljon bármiről, és tiszteljen bárkit.

Pigniczki Ágnes válogatásával kívánunk békés, gyertyalángos emlék-napot!








Pethes Mária

 A mindenség katedrálisa

Minden a maga idejében történik.
Hamarosan a feledés eltörli az egyedüllét
töredékverseit. Döntéseid felett törvényt ülnek ..
és életfogytig életre ítélnek a fekete talárt viselő
rigók. Kitárod a csönd kapuját a fák előtt:
legyetek ti is szabadok!

Helyükre teszed a megbékélt tárgyakat.
Felszabadítod a szekrényt a fölösleges
ruhák elnyomása alól. Hajad függönyét
kisimítod homlokodból, hogy az ablaküveg
felismerje megszelídült íriszedben magát.

A mindenség befejezetlen gótikus katedrálisát
tovább faragják porszerű esők. Felhők lehelete
csapódik lázas virágok ínyére, és két díszpipacs
vérpiros ajka földagad a sok csóktól.

Csodálod a gesztenyefát. Szétszóródott tavalyi
magjait siratja még, de virágai özönében már
új termést készít fel a reményteli jövőre.

Aztán egy angyal az este fekete táblájáról
letöröl minden régi bánatot. Nyugalomba
hajlik minden, elteszik magukat holnapra
a boldogság szavai. Felírod helyüket
egy cetlire, hogy majd rájuk találj.













Németi-Vas Katalin

Lebegő lélek

*

Búcsú Idától

(Török Miklósné Végh Ida Márta emlékére)

Lelked még itt lebeg
nem érti meg
hogyan lesz tested
egyre hidegebb
a fény felé tartasz
lépted nem kopog
kísérnek utadon
harsonás angyalok
itt hagyod most
e földi világot
nem számít már
ki szeretett
ki bántott
minden eggyé válik veled
lelked még itt lebeg












Havasi Orsolya

A lelkem él

A lelkem él,
a testem halott.
Bármi történjék is,
én veletek maradok.
Temessetek engem,
temessétek testem!
De soha ne feledjétek
örök szeretetem!
Nem adhattam sok mindent
életem során,
de bármily sors jött is
számíthattatok rám.




Aranyosi Ervin

Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!           

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…



Szántó Noémi

Elmúlás

Aki meghal, az meghal.
Ténylegesen. Véglegesen.
Nincs visszapörgetés.
Nincs remény.
Nincsen talán, nincsen ha.
Esetleg "mi lett volna, ha".
Azonban az kevés.
Fájóbbá teszi az érzést,
hömpölyög benned,
felölelve az addig
lelked barlangjaiba
bezárt érzelmeket.
Lavinaként indul el benned,
ledönti a gondosan felépített
gátakat lelkedben.
Hiába várod, hogy belép az ajtón,
hogy csörög a mobilod,
és ő keres.
A léptek hangja, a kósza illatok
mind-mind illúzió,
mely csalfa módon
becsap, mert el akarod hinni,
hogy igaz.


Németi Zoltán

Számvetés

Az idő úgy őröl majd meg
mint malom az apró borsszemet
és te sem leszel más
mint murva a talpak alatt
a föld túlsó oldalán
ne hidd hogy különleges vagy
hogy kiválasztott lehetsz
hogy a semminél többet
jelent kifinomultan
hitvány életed
kútból próbálsz kijutni
és Isten egyszer talán
majd felfigyel és kisujjával
int feléd
amikor már csak hálni jár
beléd a lét
akkor választatsz ki
akkor kerül mérlegre Ka-d
de addig hosszú még az út
és megőrjít a várakozás
dobj hát el mindent
ha nem bírod
így lesz a jó
a gyengékből nem marad más
mint élőkre hulló
apró szemű hó.


Szöllősi Betti

Mind itt maradnak

Egy szerető szív, ha minden könnyét kisírta, érti
csak meg, hogy akik meghaltak :
- egy percre sem mentek el.

Gyújts egy gyertyát

Szerető kéz nyugszik
ma minden síron,
ha sok a bánatod -
engedd, majd én kisírom.

S ha egy rég elment lélek
ott fent, elveszne az égben,
hogy hazataláljon az éjjel:
gyújts egy gyertyát érte.
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink