Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. november 30., hétfő

Bemutatkozik Nagy Csaba

Ezúttal Nagy Csaba, magazinunk egyik állandó tagja kapott lehetőséget, hogy verseivel bevezesse olvasóit kicsit elméjének rejtett hátsó műhelyébe.
Csaba még fiatal, és sok minden nehezíti az előre haladást az úton, amit választott, de kitartóan, és rendíthetetlenül tart a célja felé.
Ismerjük meg kicsit jobban, hátha fantáziája mást is magával ránt az álmok és rémálmok birodalmába!

Kellemes olvasást kívánunk!







Hangtalan hangok…

Ropog a fagyos tűz a komor kályhában,
elnémul a világ a ködös magányban.
Zokognak könnyei s siratja a múltját,
a sötétben nem hallani néma hangját.

Parázslik az éj, sikoly töri meg csendjét,
mágikus vér áztatja a város szélét.
Tőr döfte át kicsiny és szerelmes szívét,
gyilkos kacaj hagyja el ajka peremét.

Ősi varázs mi őt régtől fogva tartja,
a vérszomját semmi sem csillapíthatja.
Bűnös lélekként bolyong a nagy világban,
átokvert pecsétje ott van koponyádban.

Pusztító Harag...

Sárkány viadalok hajnalán, hajdanán,
Lávafolyam pusztító haragja tört fel,
Ősi dalok kísérnek lépteim nyomán,
Lelkemet a kétségbeesés fogja el.

Végtelenül várja a vérem virágát,
Rideg tekintetét arcomra szegezte
És megdermesztette lelkemnek világát,
Jégcsapok árnyéka vetődik szememre.

Véres tőröm megsebzi a pillanatot,
Melyben szénné porlad, az én kóros énem
Elferdíti eme igaz valóságot,
Összedőlt minden, amiben eddig hittem.


Megfagyott délibáb, mi maradt belőlem, 
Járok magánynak kikövezett útjain, 
Bár jégvirággá olvadt a mindenségem, 
Hű hegedűként hallatszottak hangjaim.


Sakk…
Elkezdődött a játszma;
Lehet, hogy nyerek, hátha.
Ellenfelem lépett gyalogjával,
S próbált összezavarni ,,szép´´ szavával.

Majd válaszul jöttem huszárommal,
Furcsállta, majd ő is előre tört,
Becsületemet védtem egy elcsent taktikával.
Gúnyos kritikákkal gyötört;

Ő törekedett a centrum elfoglalására,
De nem tudta, mi lehet az elfoglalás ára!
Sorra buktak el könnyű és nehéz tisztjei,
Akár csak bántó megjegyzései.

Pattot akart kiharcolni,
Nem hitte, hogy ez lesz a vége,
De a játékban nincs olyan, hogy:
Háború és Béke,
Nem hagytam, Őt győzni, hagyni.

Befejeződött a játszma;
Nem küzdöttem hiába,
Felfedtem igazi valómat,
Utolsó lépésem volt: Sakk-matt!

Lázálom…

Álmodom:

magányos utam cédrusaim közt vezet
messziről ormótlan házak intenek
kopottas,üres szavak
melyek keserűen hozzám kuporodnak
egymáshoz
hajolnak a fáradt pillanatok
oly’ búskomoran hallgatok
köd takarja
a hajnalt,
burokként alant
tenyeremben hallgat a mélabús csend
fájdalmat hozott
a megtört horizont
az úton nehézkes lépteimnek
a földön félig üres üvegek
megrekedt sóhaját
időtlen némaság feszíti
a boltozatra álmatlan árnyát
megannyi felhőkből
szabadult hópihét
mely most éppen földet ért
könnycseppé válik
halkan, csendesen
a dermesztő borús éjjeleken
legördül a
rideg arcokon


banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink