Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. október 11., vasárnap

Fargo

Írta: Pataki Anett

Adott egy kisváros Minnesotában, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe. Vannak elnyomók és elnyomottak, alvilági figurák és tisztességes emberek, sikeresek és hiába robotoló kisemberek. Ilyen az élet, bele kell törődni, de azért mindig mindenből a rövidebbet húzni egy életen át, az elég idegőrlő. Néha pedig, amikor túlfeszül a húr, elég egy kis lökés, egyetlen kimondott - vagy éppen ki nem mondott - szó és elszabadul a pokol.


A Fargo a lehetőségek sorozata - vagy a szükségszerű gyilkosságoké. Az egész történet egy nagy ok-okozati összefüggés, mintha valaki meglökte volna egy felállított dominósor első elemét, aztán már minden ment is magától. Ennek megfelelően, hogy véletlenül se legyen unalmas, a nagyjából kronologikus történetet itt-ott megszakítják közelmúltbéli jelenetek. A néző száján ilyenkor a felfedezés örömével szalad ki egy önkéntelen "Ja, hogy így történt!", hiszen ezek sokszor olyan lyukakat tömnek be a történetben, amikről nem is tudtunk mindaddig.

Főhősünk Lester Nygaard, 40 éves nős biztosítási ügynök. Nem sikeres az élet semmilyen területén. A munkájában nem lépett előre 20 éve, otthon az asszony viseli a nadrágot, Lester pedig még a mosógépet sem képes megjavítani. Kijelenthetjük, hogy Lester nem felel meg a hófödte Minnesota férfiideáljának, aki hobbiból egy szál kockás flanelingben hasogatja a fát mínusz 10 fokban. Ennek megfelelően Lester állandó céltáblája a gúnyolódásnak, sőt, még a felesége is a szemébe mondja, hogy nem tartja őt igazi férfinak.


Erre az általános csüggedésre tesz rá egy lapáttal az az eset, amikor Lester összefut egy régi, ám annál kellemetlenebb ismerősével, aki annak idején a gimi legnagyobb barma volt. A találkozó eredménye egy betört orr és a megaláztatás okozta láthatatlan sebek.

Tulajdonképpen már csak egy kevéske véletlen kellett az események katalizálásra - Lester a kórházban összefut egy bérgyilkossal, akit úgymond munkabaleset ért. Ez a bérgyilkos azonban nem akármilyen bérgyilkos. Lorne Malvo nem csupán pénzért öl; szinte szenvedélye kiiktatni az olyan társadalmilag káros egyéneket, mint aki Lester életét keseríti már meg a középiskola óta. Malvo azonban szeret osztozni a felelősségen, így válik kulcsmondatává a kérdés: "Tényleg ezt akarja? Igen vagy nem?"

Lesz, aki meghal, mert egy barom; mert rosszkor van rossz helyen; mert rendőr; mert nem képes befogni a száját; mert szaglászik; mert bosszút akar állni; mert pénz kell neki; mert fizetnek érte; mert feláldozzák. Nagyjából így lehetne összefoglalni a szereplőgárdát és az eseményeket egyaránt. Ne egy mészárolós sorozatnak képzeljük azért a Fargot, mert tényleg mindennek oka van, a szereplők nem jókedvükben ölnek, egyszerűen mindig ez tűnik a legjobb megoldásnak.


Szóval van a mimóza Lester, akit Malvo belevisz a rosszba. Ezen kívül van egy felettébb lelkiismeretes rendőrnőnk is, aki ha egyszer szagot fogott, nem képes nem hajszolni az igazságot. A rendőrőrs külön vicc a sorozatban, élén az új seriffel, aki rosszul lesz a vér látványától. Jól eltalált karakterek még a Lester orrát betörő férfi degenerált gyerekei is.

Lestert a Hobbitból és a BBC Sherlock sorozatából ismert Martin Freeman alakítja, aki hihetetlenül jó színész, olyan mimikával, hogy egy-egy tekintetéből a karakter egész nyomorúsága kiolvasható, de szörnyen be is van skatulyázva. A Hobbiton kívül élete során szinte az összes szerepére illett a szerencsétlen jelző. Bár, ha úgy vesszük, lehet ennek köszönhetően tudott ennyire kiteljesedni a Fargoban.  Főgonoszunkat, Malvot pedig maga Billy Bob Thornton játssza, akit pedig pont a mimika hiánya tesz félelmetessé. A most 60 éves színész-rendező nem öregszik, még mindig remekül alakít a vásznon. A sorozat rendezője Noah Hawley, akinek munkái közé tartozik például a nálunk is népszerű Dr.Csont.

A történet egyébként feldolgozása egy azonos című 1996-os filmnek a Coen testvérektől. A sorozat tovább viszi a filmtől vett hagyományt és minden rész elején elismétli, hogy ez egy igaz történet – ez azonban nem igaz, szerencsére. Az igaz történetes dolog csak a Coen fivérek média fogása volt, ami egyébként még ma is működik.


Ilyen borongós őszi napokon nincs is jobb, mint bevackolni magunkat egy fotelba és végignézni egy jó sorozatot – egy huzamban, mert úgysem tudjátok majd abbahagyni. Aki pedig végzett vele és tetszett neki, az nézze meg az eredeti filmet is, vagy pedig kövesse a 2. évadot, ami október 12-én hétfőn indul útjára Amerikában.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink